Kétszáz esztendővel ezelőtt, 1810-ben Gyulán látta meg a napvilágot Erkel Ferenc. Fiatalkorában zongoraművészként és zenetanárként kereste kenyerét Kolozsváron, majd 1834-ben Pestre költözött. A kezdeti éveket követően a Nemzeti Színháznál kapott karmesteri pozíciót, amelyet három évtizeden keresztül töltött be. Már ekkor foglalkozott zeneszerzéssel, 1840-ben írta meg első operáját, a Báthory Máriát. Innen keltezhetjük együttműködését és barátságát Egressy Bénivel, aki számos Erkel-opera szövegkönyvének szerzője volt.
Erkel vezetésével alakult meg a Filharmóniai Társaság, és közreműködött a Zeneakadémia létrehozásában is, amelyet egy évtizedig irányított. 1884-ben a kapuit megnyitó Operaház igazgatója lett. Még fontosabb mozzanat azonban életrajzában, hogy 1844-ben megnyerte azt a pályázatot, amelyet Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére írtak ki.
Számos kortársához hasonlóan Erkel is a Hegyvidék pihentető, zöld környezetében kapcsolódott ki. Élete utolsó két nyarát a Svábhegyen töltötte, abban a villában, amelyen ma emléktábla található (a Diana parkban). Ez akkoriban Placht hegedűkészítő mester tulajdonában volt.
Erkel 1893-ben egy tüdőgyulladásból felépülve, de legyengült állapotban érkezett meg Plachtékhoz. Sajnos, a svábhegyi jó levegő sem használt, a zeneszerző egy idő után már a kertbe sem tudott kimenni. 1893. június 15-én reggel orvost kellett hívni hozzá, aki nem tudott mást javasolni, mint pihenést és ágyban fekvést. Aznap este fél tíz körül hunyt el Erkel Ferenc. Az Operaházban ravatalozták fel, temetésén több ezren rótták le kegyeletüket. Búcsúztatásán saját művei csendültek fel: részlet a Hunyadi Lászlóból, a Gyászdal, végezetül a Himnusz.
A Hegyvidéki Önkormányzat és a Solti György Zeneiskola június közepén koszorúzta meg Erkel Ferenc emléktábláját. A megemlékezésen, melynek során Dióssy Krisztina, az iskola igazgatója méltatta Erkelt, több kerületi pedagógus és diák, valamint a Krén család is részt vett. Utóbbiak tulajdona jelenleg a villaépület.

B. A.