Akik szeretnek nosztalgiázni, illetve akik az általuk meg nem élt múlt egy apró szeletére kíváncsiak, egyaránt sok érdekeset láthatnak a kisvasút hűvösvölgyi múzeumában kapható jubileumi DVD-n. Az Úttörővasúttól a Gyermekvasútig című összeállítás a kedves erdei jármű múltját és jelenét bemutató filmekből készült. Ebben szerepel A mosoly vonata, Kováts Miklós 1958-as, színes, mintegy 20 perces, tűrhető képminőségű kisfilmje, amelyet az Úttörővasút tízéves fennállása alkalmából forgattak.
Persze, hogy a kor „kirakata” ez a képeken is nagyon piros vasúti szerelvény, ám a filmecske ettől függetlenül megérdemli a figyelmet. Segítségével a Széchenyi-hegytől a Hűvösvölgyig utazhatunk, közben megállva az egyes állomásokon, megismerkedve a vasút működésével, valamint a környék szépségeivel, érdekességeivel. De mit is láthat a kíváncsi szem?
A forgatás kora ősszel történt, ezért zárt kocsikkal halad a szerelvény. A gyerekek, mielőtt felszállnának a vonatra, egy valójában később megjelent, a Budai-hegységről készült térképet nézegetnek. Nyomtattak ugyanis egy „proto-példányt”, abba berajzolták az útvonalat, és íme, máris mutathatják az úttörők háta mögül nekünk, nézőknek, hogy merre haladunk majd.
A kor ideológiája szerint példásan feszes egyenruhába öltözött, fegyelmezett kisvasutasok sürögnek-forognak mindenütt. Jó látni eredeti állapotukban az egyes állomásokat, vagy elmélázni a meseszép erdei útvonalakon. Sokhelyütt a szakadékokból felvéve figyelhető a szerelvény haladása, így szinte kézzelfoghatóvá válik a magyar ipar akkori büszkesége. Hiszen a motorkocsi a kor egyik legszínvonalasabb alkotása volt, ahogy a formailag hozzá igen hasonlatos pótkocsik is. Az utóbbiak ma is naponta járják a hegyi pályát, talán leginkább a két zárlámpa tűnik fel az időközben bekövetkezett apró változások közül.
A szerkesztők ügyesen oldották meg a Hárs-hegy állomás fejezetét, hiszen itt nem tudnának nagyon jellemző képeket mutatni a környékről, hát találkoztatják a „mi” vonatunkat egy másikkal. Mivel a narrátor szerint vasárnap van, ezért nehéz elképzelni, hogy az egész út során csak egyszer jön szembe szerelvény, így ez nyilvánvaló dramaturgiai fogás, csakúgy, mint az öt-hat kis betétjelenet. Az egyikben a gyerekek vigyáznak a felnőttekre, a másikban egy idős utas nem találja a jegyét, majd egy kissrác türelmetlenkedik, mikor jön már az alagút, s mire odaér a vonat, sírva mondja, hogy nem látja. Mi sem látunk semmit néhány pillanatig, hiszen éppen átgurulunk a 198 méteres műtárgyon.
A mosoly vonata című kisfilm zenéjét Somló Sándor, a MÁV Szimfonikus Zenekar karnagya szerezte. Írói és szakértői Kun Dezső, dr. Udvarhelyi Dénes és Barki Jenő voltak, akik a témáról egy gazdagon illusztrált könyvet is készítettek.

(Kertész)