Gyermekkorban kell az önsorsrontó agresszióláncot megszakítani, ami felnőttkorra gyakorlatilag kezelhetetlenné válik, és nem ritkán a bűnözés útjára vezet. Erre hívta fel a figyelmet dr. Pászthy Bea, a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekgyógyászati Klinika gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályának vezető főorvosa azon az előadáson, amit az ÁNTSZ I., II., XII. kerületi Intézete a Kábítószer Egyeztető Fórum támogatásával szervezett elsősorban a helyi intézményekben dolgozó pedagógusok, védőnők, illetve a gyermekjóléti és ifjúságvédelmi területen dolgozók számára.

A főorvos előadásában kiemelte: a gyerekeknél a depresszió, a sorozatos kudarcélmény, illetve a bántalmazottság sokszor agresszió formájában jelenik meg. Egyre nagyobb problémát jelent a családon belüli, valamint az iskolai – fizikai vagy érzelmi – bántalmazás; egy kutatás szerint Európában Magyarországon fordul elő a legnagyobb arányban a kortárs, azaz a gyermekközösségeken belüli bántalmazás. A gyerekek a legtöbbször egyáltalán nincsenek tisztában azzal, milyen fájdalmat okoznak társaiknak, nemcsak direkt módon (veréssel, csúfolással, durva ijesztgetéssel), hanem indirekten is (pletykával, kirekesztéssel).

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógusok általában nem avatkoznak közbe, amikor gyerekek közti agresszióval találkoznak, pedig épp arra lenne szükség, hogy határozottan fellépjenek az erőszakkal szemben, megvédjék az áldozatot, és nyíltan beszéljenek a problémáról. A tanároknak arra is törekedniük kellene, hogy erősítsék a közösségi tevékenységeket. A mai iskolarendszerben elsősorban az egyéni teljesítmény számít, holott legalább ugyanilyen fontos lenne a csoportmunka, ami a jó közösség kialakulásának az alapja; ennek hiánya az egyik oka annak, hogy mára egyre több gyerek egész egyszerűen gyűlöli az iskolát.

A szülők részéről mindenekelőtt figyelem szükségeltetik, hogy időben felismerjék, ha gyermeküket érzelmi vagy fizikai bántalmazás éri, s amennyiben ez kiderül, biztatniuk kell, hogy mesélje el részletesen a problémáit. A bántalmazottnak sokszor önértékelési zavara van, amin a szülő úgy segíthet, hogy érezteti, fontos a számára, míg a pedagógusnak arra kell figyelnie, mit tud a diákja, ne pedig azt kérje számon, amit nem tud. A gyerekek számára tanácsként megfogalmazható, hogy engedjék el fülük mellett a bántó megjegyzéseket, mondjanak nemet a provokációra, próbáljanak felállni az áldozati szerepből – ilyenkor akár egy önvédelmi sporttanfolyam is segítséget nyújthat.

Pászthy Bea az internet káros hatásairól is említést tett. Mint mondta, megszámlálhatatlanul sok veszélyes, erőszakos – pornográf, pedofil, öngyilkos, rasszista, militáns stb. – oldallal lehet találkozni a világhálón, ezért a szülőknek nagyon oda kell figyelniük, hogyan és mire használják a gyerekek a számítógépet. Fontos például, hogy a közösségi oldalakon ne adják meg bárki számára elérhetőségeiket, személyes adataikat, mert ezekkel mások könnyen vissza tudnak élni.

z.