Egy délutánra a Városmajori Gimnáziumba költözött a zene és az ének: a kerületi iskolák kórusai nagyszabású gálakoncerten mutatták be a lassan a végéhez érő iskolaévben tanultakat. „Az esemény alkalmat adott arra is, hogy a gyerekek kicsit jobban megismerjék egymást és azt a munkát, amit a többi kórus az elmúlt hónapokban végzett” – mondta el lapunknak Zámbó Istvánné, az esemény főszervezője. Mint fogalmazott, a dalostalálkozó egyfajta jutalomjáték, hiszen a fiatalok tét nélkül, pusztán az éneklés öröméért állhatnak a közönség elé.
Ahogyan az a találkozók történetében megszokott, a műsorszámokat ezúttal is az éppen aktuális évfordulókhoz igazították. A kórusok többsége Erkel Ferenc és Schumann születésének 200. évfordulója előtt tisztelgett, de nem hiányoztak a repertoárból Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Szokolay Sándor, vagy éppen Mozart darabjai sem.
Az évfordulók jelentőségét, Erkel Ferenc örökségét emelte ki köszöntőjében a gálakoncertet megnyitó Lovas Pál. Az alpolgármester szerint Erkel a XIX. századi Magyarország legnagyobbjaihoz, Széchenyihez, Barabás Miklóshoz hasonlóan a polgári értékrend terjesztése, a nemzet öntudatra ébredése érdekében munkálkodott. Mindemellett kora egyik kiemelkedő zeneszerzője volt, akinek művészete a magyar kultúra egyik alapköve lett. „Ezért is fontos, hogy időről időre megemlékezzünk róla, darabjait pedig minél több gyerek megismerje. Ehhez segít hozzá a dalostalálkozó, amely kiváló népszerűsítője a zenének és az éneklésnek” – mondta Lovas Pál. Hozzátette: a zene olyan alap, amire nyugodtan építkezhetünk, ezért szomorú, hogy az elmúlt évek kormányzati intézkedéseinek köszönhetően egyre jobban háttérbe szorul az iskolai ének-zene oktatás.
Kodály Zoltán még egy plusz énekóráért szállt síkra, ma lassan ott tartunk, hogy annak az egynek is örülni kell – hívta fel a figyelmet az alpolgármester, aki hangsúlyozta: ebben a helyzetben üdítő kivételt jelentenek a kerületi iskolák, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak a gyerekek zenei nevelésére. Az intézmények szem előtt tartják Kodály Zoltán sorait: „Ha ez így van, hogy a zenében találkoznak az ennyire heterogén műveltségű emberek, akkor nyilván ennek az az oka, hogy a zene az az emberi lélek kifejező eszköze, amely mindenkinek egyformán hozzáférhető, akármilyen egyoldalú más műveltségben van elmerülve. És csakugyan, ha végignézünk a kultúra történetén, a kulturális csúcspontokon, mindenütt ott találjuk a zenét vezető helyen. Így volt a görögöknél, így volt a reneszánszban, s így volt, sőt van a távol-keleten, a kínai, a japán, az indiai műveltségben. Akkor kerül le erről a vezető helyről, hogyha süllyed az illető kultúra, és a vége felé közeledik a fényes korszak.”

mm.