Globalizáció, klímaváltozás, hitelválság, olajcsúcs, túlnépesedés... A médiában sokkal ritkábban merülnek fel ezek a témák, mint amennyire fontosak, holott életünket ma és a jövőben egyre inkább befolyásolják.
Új hír nem nagyon van, a koppenhágai klímacsúcsról is csak mérsékelt csalódással tértek haza a diplomaták – szinte hétköznapi, hogy az ilyesmi összejövetel eredménytelenül zárul. A mai fiatalság azonban nagyon is érdeklődik. Nem azért, mert a megszokott értelemben „zöldek”, hanem érzik, hogy a bőrükre megy a játék – ez már nem a jegesmedvékről szól. Társadalmunk visszásságait egyre kevésbé látják öt-nyolc-húsz-hatvan év politikai kudarcának, mindinkább a nyugati kultúrát vonják kérdőre: hova rohanunk annyira? Mi fontosabb, mint az emberhez méltó élet és az egészséges környezet?
A Városmajor utcai Barabás-villában 2009 szeptemberétől minden hónapban összegyűlt nyolcvan-száz fiatal, hogy az ökológiai válságról, a fenntartható fejlődésről beszélgessen egymással, illetve a témához leginkább értő tudósokkal. A havonta egy alkalommal megrendezett szabadegyetem védnöke Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek ombudsmanja.
Akadémikusok, egyetemi tanárok, különböző szakértők és a történelmi egyházak neves képviselői tartottak előadásokat és vitatkoztak civilizációs válságunk miértjeiről és megoldásáról az összegyűlt egyetemistákkal, fiatal felnőttekkel. Oldott, közvetlen légkörben, gyakran az időkereteket is feszegetve, törekedve arra, hogy a problémákat a maguk teljességében lássák.
Az első év lassan véget ér, tíz krízist beszélgettünk végig. A végkövetkeztetésünk akár kétségbeesés is lehetne, a felmerült témákról egytől egyig elmondható, hogy rossz irányba haladnak. A jövőt azonban nem grafikonok döntik el, hanem a ma élő emberek: a következő évad tíz alkalmán az ökológiai válság megoldásáról lesz szó.

Kuslits Béla