Pokorni Zoltán, a Hegyvidék polgármestere és a Mozaik Művészegyesület két évvel ezelőtt alapított díjat a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kaszás Attila emlékére. Kiemelkedő művészi teljesítményéért és közösségteremtő tevékenységéért először Szarvas József, a Nemzeti Színház tagja, majd Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze, korábbi igazgatója vehette át az elismerést.
A polgármesteri kabinet vezetője, Váczi János érdeklődésünkre elmondta: a díjazott kiválasztásának módja tavaly óta nem változott, azaz ezúttal is először a hazai és határon túli magyar kőszínházak és alternatív társulatok jelölnek ki egy-egy kollégát, majd a második fordulóban ezek a művészek saját maguk közül választják ki azt, akit a kitüntetésre a leginkább érdemesnek találnak.
Ezzel a demokratikus eljárással tudják szavatolni, hogy a Kaszás Attila-díj mindenkor szakmai elismerés maradjon, odaítélését ne befolyásolják politikai szempontok, aktuális lobbi érdekek. A díjalapítók szándéka elsősorban az, hogy olyan személyeket ismerjenek el, akik a társulatukon belül közösségépítő erőként vannak jelen, mert éppen a közösségek hiánya vagy gyengesége a mai magyar társadalom egyik legnagyobb betegsége, ami sajnos egyre inkább megmutatkozik a kultúrában, a művészetekben is.

Azt, hogy az idén ki kapja a Kaszás Attila-díjat, hamarosan megtudhatja a publikum. Váczi János elmondta: május 9-én este 7 órakor a székesfehérvári Vörösmarty Színházban adják át ünnepélyes keretek között a díjjal járó, Somorjai Kiss Tibor grafikus által tervezett rézkarcot, valamint a nettó ötszázezer forintos pénzjutalmat, amelyet most is a díj szakmai támogatója, a Raiffeisen Bank ajánlott fel. A díjátadást jótékonysági gálaműsor kíséri, a rendezvényre váltott belépőjegyek árának felét a hegyvidéki Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája és Általános Iskolája kapja, amelynek megsegítésére már korábban is szervezett az önkormányzat egy nagyszabású gyűjtőakciót, „Egy forint egy jobb élet reményében” címmel.

z.

Idén lenne 50 éves

Kaszás Attila 1960-ban a Felvidéken, Vágsellyén született, de gyermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett, majd 1979-ben felkerült Budapestre, a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amelyet 1983-ban végzett el Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. 1984-től tizenöt éven át a Vígszínház művésze volt, majd négy évig szabadúszó színészként tevékenykedett. 2003-ban lett a Nemzeti Színház tagja. Játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden. Első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben láthattuk, kitűnő zenei tehetsége révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott. Eszenyi Enikővel kötött első házassága, majd Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnősült. 2005-ben megszületett kisfia, Jancsi, halála után, 2007 decemberében pedig kislánya, Luca. 2007. március 19-én a Nemzeti Színházban, a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt kapott hirtelen agyvérzést. Újraélesztését követően az Idegsebészeti Intézetben négy napig küzdöttek az életéért, ám nem tudták megmenteni, március 23-án este elhunyt. Az utolsó darab, amelyben próbált, a Hermelin volt. Ezért tavaly a róla elnevezett díjat a Nemzeti Színházban, a Hermelin című előadás előtt adták át.