Jó hírrel fogadta az ’56-os szoborpályázat eredményhirdetésére meghívott alkotókat Pokorni Zoltán: a Budapest Fővárosi Közgyűlés a legutóbbi ülésén hozzájárult a győztes pályamű megvalósításához. Ezúttal tehát politikai és szakmai ellentétek nélkül jöhet létre az emlékhely, ami annál is inkább örömteli, mivel az utóbbi időben szoborügyekben nem volt összhang a kerület és a főváros között – emlékeztetett a polgármester az évek óta húzódó turulügyre.
Hozzátette, volt némi bizonytalanság, hogy emlékszobornak vagy emlékhelynek nevezzék az alkotást, végül utóbbi mellett döntöttek, utalva annak kohéziós erejére. Az emlékhelyet a tervek szerint október 23-án avatják fel, a jelenlegi ’56-os emlékoszlopot pedig a kerület másik pontján újra felállítják.
Az önkormányzat felhívására negyvenhét alkotó nyújtott be pályaművet. A beérkezett munkákat öttagú művészeti zsűri bírálta el, amelynek tagja volt Farkas Ádám és Pauer Gyula szobrászművész, Ferenczi István és Szilágyi András építész, illetve Zsigmond Attila formatervező iparművész. A jelentkezők rendkívül sokrétűen, fantáziadúsan és színesen dolgozták fel a témát. Többlépcsős értékelést követően a bírák az első díjat a Nagy Tamás, Meditz Anna, Sziray Zsófia építészekből álló tervezőcsoportnak ítélték oda.
Lovas Pál alpolgármester a zsűri döntését idézve elmondta: a győztes pályázat egy harmonikus, kulturált emlékhely kialakítására tett javaslatot. Az alkotás központi eleme az elmúlást és az emlékezést szimbolizáló harangtorony, amely a közeli egykori temetőre utalva a lélekharang motívumot eleveníti fel. Mint a díjátadón kiderült, a pályamű elsősorban azért nyerte el a bírák tetszését, mert nem határozza meg, hogy a néző mit gondoljon a forradalomról, és az emlékezés mellett az elvonulásra, meditációra alkalmas pihenőkert szerepét is betölti.

mm.