Kovács J. honvéd Pethényi úti sírja ma az egyetlen, nem temetőben lévő ’48-as nyughely Budapesten – ennél az emlékműnél 1988 óta minden év március 15-én ünnepséget szervez Ráday Mihály a környéken élők részvételével. Ahogy a korábbi esztendőkben, az idén is neves fellépők közreműködtek az ünnepi műsorban. Dés László zeneszerző szaxofonon improvizált a Kossuth Lajos azt üzente dallamára, Heller Tamás előadóművész pedig a saját maga által megzenésített Petőfi-verset, a Szeptember végén-t énekelte el. Hámori Ildikó színművésznő – aki néhány órával korábban a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét vehette át – Thomas Mann üdvözlését adta elő József Attilától, majd Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rektora – aki március 15-e alkalmából a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült – Petőfi Sándor A szájhősök című versével gondolkodtatta el a közönséget. Még egy friss díjazott lépett fel a Pethényi úti rendezvényen: Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda Táncsics Mihály-díjjal kitüntetett elnöke mondta el ünnepi gondolatait. Az MTI vezetője, aki évtizedeken át gazdasági újságíróként dolgozott, 1848–49 jelentőségét az adótörvények felől közelítette meg. Kiemelte a közteherviselés elvének kimondását, ami megszüntette a nemesség adómentességét, elősegítve a társadalmi különbségek csökkentését. Mint mondta, az új adózási szabályok megalkotása során Kossuth Lajos sokat tett azért, hogy azok szövegezése rövid és könnyen érthető legyen, a rendelkezések pedig lehetőleg ne a kiskeresetű embereket sújtsák. A kivetett adók azonban hiába voltak méltányosak és viselhetők, a beszedés komoly nehézségekbe ütközött – béke és szabadság kellett volna ahhoz, hogy igazán működőképessé válhasson a közteherviselésen alapuló rendszer. Vince Mátyás megemlítette, hogy a szabadságharc leverését követően bevezetett új császári rendeletek az adózás terén sem kímélték Magyarországot: tizenkilenc év alatt csaknem a háromszorosára emelkedtek az adók.

A szabadságharc honvédjeire ’48-as katonadalokkal emlékeztek a résztvevők, a „hangadó” – akárcsak a korábbi összejöveteleken – ezúttal is a Hraschek Katalin énektanár vezette gyermekkórus volt. Az ünnepség zárásaként egy-egy szál virágot helyeztek el a megjelentek Kovács J. honvéd sírjánál.