A Magyar Optikai Művek egykori szimbóluma, az Íjazó szobor másolatát november végén avatták fel a MOM Parkban. Az eredeti mű túlélte a bombázásokat és az ostromot, a háború után azonban az illetékesek nyilas jelképnek minősítették és beolvasztották. Szolgay Norbert, a gyár akkori főmérnöke szerint mindenki tudta, hogy a háború előtt készült szobornak semmi köze nincs a nyilasokhoz, ám az „urak” úgy gondolták, hogy rájuk emlékeztet. Persze ilyen alapon betilthatták volna az íjászatot is…

A szobor lerombolásakor a gyár csaknem teljes vezérkara (az igazgató, a gazdasági igazgató, a tanácsadó) szovjet alkalmazott volt, csak a kinevezésekor 25 éves főmérnök volt magyar. A Potsdami egyezmény értelmében a magyarországi német javak szovjet tulajdonba kerültek, s mivel a gyár alaptőkéjének 50%-a a Zeiss és a Goerz cégek tulajdonában volt, a gyár 1945-től szovjet– magyar közös érdekeltségű vállalatként működött.

Igen ám, de a német hadsereg visszavonulásakor 13,4 millió pengő értékű gép, készlet stb. nyugatra került, ami a 25,4 millió pengős vállalati vagyon több mint felét tette ki, így a gyár teljesen magyar vállalat lett. Már ami megmaradt belőle – ugyanis az épületek közel fele elpusztult vagy megsérült, a gyártelep elfoglalását követő két hónap alatt pedig (1945. februárban és márciusban) a még használható gépek nagy része – 780 ezer pengő értékű anyag és a gyár készpénze is – a szovjet hadsereg hadizsákmányává vált.

A magyar honvédelmi miniszter 1945 májusában kérte a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, hogy engedje magyar tulajdonba a vállalatot, de hiába. Csak 1952- ben került teljesen vissza, addig főként jóvátételre termelt.

A szomorú idők egyik legfőbb magyar tanúja, Szolgay Norbert okleveles gépészmérnök, aki 1955-ig dolgozott a MOM-ban, 2009. december 23-án elhunyt. Hamvainak beszentelése és az engesztelő szentmise január 16-án 15 órakor lesz a Tabáni Pébániatemplomban.

Kérész Gyula