Széchy Beáta kétlaki festőművész: az év egy részét a XII. kerületben, más részét az amerikai Dallasban tölti, ahol a Hungarian Multicultural Center (Magyar Multikulturális Központ) elnöke. Dédapja 1934-ben házat épített a mai Tamási Áron utcában, ide született a művésznő, mint ahogy az édesanyja és a lánya is. Az első elemit a Németvölgyiben, a következő 7 osztályt a Mártonhegyi iskolában végezte el.

Általános iskolás korában megnyert egy országos rajzversenyt, ez indította el a művészi pályán. 1980-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, 1982 és 1986 között a Fiatal Művészek Stúdiójának elnökhelyettese volt. 1987-ben az Egyesült Államokba költözött.

A rendszerváltozás óta ingázik a két ország között. Amerikában egyebek között megalapította a Hungarian Multicultural Center nevű kulturális nonprofit egyesületet, amely nemzetközi alkotótelepeket szervez Magyarországon. 2009 márciusában indiai néptáncosokat hívott meg a Jókai Klubba, akiknek olyan sikere volt, hogy az idén januárban (22-én és 29-én) újra fellépnek itt.

Széchy Beátának nemrég Mindenkinek van egy álma címmel önálló kiállítása nyílt a Jókai Klubban. A cím Harangozó Teri dalát idézi. Az érzelmes sláger nem nagyon rímel a kiállított avantgárd műalkotásokkal, Széchy Beáta azonban nemcsak a dalra gondolt, hanem a meggyilkolt Martin Luther King nevezetes beszédének refrénszerű szavaira is: van egy álmom (1968).

A szövegek ilyesfajta elrejtése a kiállított papír kollázsokon is megfigyelhető: a művésznő egy olyan magnószalag darabjait applikálta a lapokra, amelyen a Biblia szövege volt. (Más tárlatain, például az Ernst Múzeumban, kiállított már társat kereső fogalmazványokból készített papírcsónakokat, lánya leveleit tartalmazó befőttes üvegeket, valamint viasszal, festékkel megvakított s objekt gyanánt összehajtogatott könyvlapokat is.)

A szövegkonzerveket tartalmazó kompozíciók egészükben jelzik, hogy a művész átlényegíteni akarja a múltat, nem pedig végképp eltörölni. Ezt alátámasztják a Jókai Klubban kiállított, személyességüket vesztett régi fotográfi ák, melyeket különféle módon átalakított, valamint a gyermekkori csipkés függönyét megidéző, lebegő, áttetsző tüll függönyre vetített személyes fotók is (képünkön). A zenés installáció létrehozásában a klub egyik munkatársa, Egervári Gábor segédkezett.

A kiállítást megnyitó Feledy Balázs egyebek között elmondta, 1982-ben ő nyitotta meg a művésznő első kiállítását is. Kiemelte, hogy Széchy Beáta különös és fontos jelensége a magyar képzőművészetnek. El-eltűnik, fel-felbukkan, jár-kel óceánok partjai között, s jellemző rá, hogy mindent feltár a műveiben, legyenek bár azok a legszemélyesebb kataklizmái.

Kérész Gyula