Hírneves öregdiákjáról, a kerületben élő Kárpáti György vízilabdázóról (képünkön) nevezte el egyik tantermét a Budai Középiskola. Az avatáson jelen volt a névadó: a háromszoros olimpiai bajnok humorral mesélt a diákoknak iskolaéveiről és sportolói pályafutásának emlékezetes pillanatairól.

A Magyar Örökség-díjas sportoló a fiatalok előtt bevallotta: sosem volt kiváló tanuló, középiskolásként is már elsősorban a sportolásra koncentrált, ettől függetlenül szerette az iskolát, ahová járt, sok barátot szerzett itt. Az órák közül a „Tatár Pista bácsi” által tartott testnevelést kedvelte legjobban – különösen élvezte, amikor telente a tornaórák keretében a Normafához jártak síelni.

Kárpáti György élete legnagyobb részét a medencében töltötte, gyerekkorától versenyszerűen úszott és vízilabdázott. Bár úszóként többször is országos bajnoki címet szerzett, energiáit mégis egyre inkább a vízilabdának szentelte, így vált a Ferencváros egyik meghatározó játékosává. Tizenhét évesen, 1952-ben hívták be először a válogatottba, s ugyanebben az esztendőben máris olimpiai arany birtokosa lett – a csapat legfiatalabb tagjaként. Második ötkarikás aranyát 1956-ban, a legendás melbourne-i vízilabdatornán, míg a harmadikat az 1964-es, tokiói tornán szerezte meg.

„Hiába tehetséges valaki, ha ahhoz nem párosul szorgalom” – mondta a gyerekeknek saját példájából kiindulva Kárpáti György, aki azt is kifejtette, hogy kis termete hátrányt jelentett számára a vízilabdában, ám ezt kondícióval kompenzálta, rengeteget súlyzózott, hogy fel tudja venni a versenyt kétméteres ellenfeleivel. Természetesen a vízben is nagyon sokat edzett, nemegyszer előfordult, hogy már mindenki elment, amikor ő még mindig gyakorolt a medencében. Volt, hogy télen, a hóesésben, a nyitott medencében egyedül dobálta a labdát a jégcsapoktól zörgő hálóba.

Kárpáti György, aki az idén ünnepli 75. születésnapját, ma is mindennap jár uszodába, igyekszik fiatalok között lenni és jókedvű maradni. Az iskolásoknak azt tanácsolta: a tanulás mellett rendszeresen sportoljanak, mert a sport – még akkor is, ha azt nem versenyszerűen űzik – a hosszabb és jobb élet lehetőségét biztosítja számukra.

z.