Jazz-zenével a világ sötét oldala ellen

A nagy amerikai jazz-zenészek közül bizonyára Chick Corea játszott legtöbbször magyar színpadon. A világhírű zongoraművész-zeneszerzővel kapcsolatban megszokhattuk már, hogy minden alkalommal más-más formáció élén lép fel, és folytonos megújulási törekvéséből adódóan mindig más programmal hódítja meg a közönséget.

Tavaly a Müpában találkozhattunk vele, két éve pedig a MOM Sportban adott emlékezetes koncertet klasszikus felállású zongoratriójával, amelyben Eddie Gomez bőgőzött, Brian Blade dobolt. Most ismét a Hegyvidék vendége volt a 78 éves, de fiatalosan aktív Chick Corea. Hét európai országot érintő, 16 koncertből álló lemezbemutató turnéja második állomásán, a zsúfolásig megtelt Budapest Kongresszusi Központban Antidote (Ellenszer) című albumának zenei anyagát ismerhettük meg. Ahogyan egy interjúban elmondta, ezzel a címmel arra utal, hogy a világ sötét oldalával szemben csak a zene, a művészet képes ellenszert nyújtani.

Legújabb „projektjében” ismét a flamenco- és latin ritmusoké lett a főszerep, negyvenhárom évvel a Paco de Lucía hatására született, spanyol zenei indíttatású My Spanish Heart című lemezének a megszületése után. A Spanish Heart Band három fúvóssal, Nino Josele flamencogitárossal, a venezuelai Luisito Quintero ütőssel állt fel, Chick Corea billentyűzött, a kubai Carlitos del Puerto bőgőzött és basszusgitározott, míg Marcus Gilmore dobolt. A produkciót Nino de los Rayes flamencotáncos szereplése egészítette ki.

Corea billentyűsarzenáljában az akusztikus zongora mellett két szintetizátortorony szolgálta a különleges hangzásvilágot, ezeken felváltva játszott, olykor két klaviatúrát is használva. Annak idején Paco de Lucía zenekarában muzsikált Jorge Pardo, akinek nemcsak a szaxofonjátéka, de gyönyörű fuvolaszólói is feledhetetlenek. A gitár mestere, Nino Josele is de Lucía zenésztársa volt, ő autentikus flamencojátékával az est egyik kiemelkedő élményét adta. A három New York-i muzsikus, Michael Rodriguez trombitás, Steve Davis harsonás és Marcus Gilmore a kortárs amerikai jazz irányából közelítettek a latin zenéhez. Mindenki terjedelmes szólókkal mutatta meg tudását, a kétórás zenefolyam mindössze öt szerzeményből állt, amelyek mindegyike szvitszerűen épült fel, azaz a hosszú improvizációk önálló tételekként hangoztak el.

Elsőként az új album címadó dalát, az Antidote-ot hallhattuk – húszperces változatban! A Duende, a My Spanish Heart és az Armando’s Rhumba egyvelege, valamint az Admiration képviselték Corea szerzeményeit, Paco de Lucía emlékére pedig az ő egyik legfontosabb számát, a Zyryabot adta elő a zenekar.

A vastapssal visszahívott zenészek legalább negyed órás ráadással búcsúztak: Rodrigo híres Concierto de Aranjuezének Adagio tétele vezette fel Corea legnépszerűbb szerzeményét, a Spaint. Ekkor már az egész nézőtér állva, sőt táncolva ünnepelt, miközben Chick Corea perceken át a mindenki számára ismert zenei frázisok eljátszásával énekeltette meg a boldog jelenlévőket.

A sűrű magyarországi viszontlátásokból kiindulva bizonyára nem hiú remény: jó lenne hamarosan újból élőben hallani a zseniális zenei varázslót.

M. A.