Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Hegyvideki_Napok1

Hegyvidéki Napok: összeköt, mert a miénk

Volt tűzoltás, letartóztattak egy banditát, eltévedtünk az internet útvesztőjében, Vilmos nagyokat nyerített, és elköltöttünk egy igazán bensőséges belsőséges ebédet. Bár közben az ég ránk szakadt, a hangulat mindvégig felhőtlen maradt, a családias Hegyvidéki Napok varázsát ugyanis a futó zápor sem tudta megtörni. A kétnapos programmaratonról természetesen mi sem akartunk lemaradni. (Lapozható képgalériánk a cikk alján tekinthető meg - a szerk.)

„Lesz nínóautó is, meg ugrálóvár? És kürtőskalács? És táncolunk majd?” – faggatta egy négyévesforma kislány az édesanyját a 17-esen, amely vidám gyerekzsivajtól hangosan siklott a Csörsz utcai megálló felé. A Gesztenyés kertig vezető úton is sokan igyekeztek a rendezvényre, menet közben a programfüzetet forgatták.

„Szia! Elfogadsz tőlünk egy szórólapot? A megfelelő vízfogyasztásra hívjuk fel a figyelmet. A MOMkult-ban vannak ingyenes szűrések, érdemes benézni!” – szólított meg két fiú, akik gyorsan tovább is álltak, hogy a mögöttem sétálóknak is adjanak egy-egy brosúrát. Ha már így alakult – gondoltam –, miért ne kezdjem én is ott a napot?!

A patinás épület a Hegyvidéki Egészségnap apropóján hatalmas, barátságos orvosi rendelővé változott. Az emeleten egyebek mellett szemészeti vizsgálat, alsóvégtagi érvizsgálat, EKG, nyaki ultrahang, allergiavizsgálat és szaktanácsadások várták az érdeklődőket.

„Nem múlhat el úgy Hegyvidéki Napok, hogy ne tartanánk egészségnapot. Most is rengeteg szűrés van” – fogadott Dezső Tünde, a Hegyvidéki Egészségközpont vezetője, aki azt is elmondta, hogy nagyjából 1000-1500 vizsgálattal számolnak a nap során. „Az itt kiszűrt betegek tájékoztató eredményt kapnak, ezzel, ha szükséges, elmehetnek a háziorvoshoz, aki majd beutalót adhat a megfelelő szakellátó intézménybe. A Szent Ferenc Kórház például előjegyzési naptárt is hozott magával, így ha az EKG eredménye indokolttá teszi, a páciens a vizsgálat után időpontot is kaphat” – tette hozzá.

Sajnos ezúttal is voltak olyanok, akiknél komoly problémát fedeztek fel az orvosok. Egy hölgynél az ultrahang során nyaki érelmeszesedést állapítottak meg.

„A kerületben tizennyolc egészséggel kapcsolatos programunk van, amit rendszeresen látogathatnak a hegyvidékiek. A prevenció és az egészséges életmódra nevelés nagyon fontos az önkormányzat számára, hiszen így az emberek olyan betegségekről is időben értesülhetnek, amiknek a tüneteit még nem érzik. Évről évre igyekszünk újabb vizsgálatokkal bővíteni a programot – a szokásosak mellett több újdonság bekerült a kínálatba. Egyebek mellett ilyen a nyaki ultrahang és az íriszdiagnosztika” – sorolta Fonti Krisztina alpolgármester, aki azt is kiemelte, hogy az egészségnapon a család minden tagja pontos képet kaphat az állapotáról, a gyerekeket külön szűrésekkel várják.

„Nagyon jónak tartom, hogy a kerületben odafigyelnek az egészségünkre. Dolgozó anyaként nem igazán jut időm orvoshoz járni, itt viszont nemcsak magamat, hanem a kisfiamat is kivizsgáltathatom. Nem tudom, mennyi idő lenne külön-külön minden szűrésre elmenni, de gyanítom, hogy legalább egy hét teljes szabadságot ki kellene vennem hozzá” – magyarázta a gyermekével együtt érkező Andrea, hogy miért hasznos ez a program.

– Ezek szerint nem az ugrálóvárral kezdik a napot – szólítottam meg Esztert, aki kislányával együtt ugyanazzal a villamossal érkezett, amelyikkel én is.

– Előbb az egészség, utána jöhet az édesség! – mondta a fiatal anyuka, majd halkan, amíg a kislánya nem figyelt, odasúgta, hogy szándékosan tervezte így a napot.

– Melyik vizsgálatra várnak?

– Most vércukorra, de szeretnék bejutni nyaki ultrahangra is, mert arra gyanakszom, hogy pajzsmirigyproblémáim vannak. Egyébként az allergiavizsgálat is érdekel minket. Szerintem egy óra alatt végzünk mindennel, aztán jöhet a nem mondom ki, hogy mi, mert elveszti a türelmét…

– Az ugrálóvár! – vágott közbe Kincső, aki végül is türelemmel várta végig a sorát. Egyetlen megkötése csak annyi volt, hogy ne kapjon „szurit”.

 

*

A Gesztenyés kertben mindeközben Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar alapozta meg a hangulatot. A gyerekek kipirosodott orcával táncolták végig a koncertet. Bár a helyszín tele volt ülőalkalmatossággal, valamiért Szmrecsányi Boldizsár „Boldi” galambszobrát értelmezték újra, azon pihenték ki az ugrálás fáradalmait.

A koncert után sokan a színpad előtt maradtak, mindenki azért izgult, hogy megtudja, mi lett a XII. kerületi rendőrkapitányság rajzversenyének eredménye. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen ezúttal is nagyon sok ifjú művész pályázott. A 3–6 éveseknél a „Gyalogosan, szabályosan!” témában alkotó Kecseti Szilvia Etel (Hegyvidéki Mesevár Óvoda) első, Bándi-Törcsvári Zille (Mackós Óvoda) második, Ruthner Szonja (Hegyvidéki Mesevár Óvoda) harmadik helyezést ért el. Az internet veszélyeit a 7–10 évesek mesélték el képekben: Ágoston Hanna (Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium) első, Ormándlaky Zsolt (Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola) második, Monostori Márk (Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola) harmadik helyezett lett. A 10–14 évesek a szabályos kerékpározásról rajzoltak: itt Bellák Anna (Sashegyi Arany János Gimnázium és Általános Iskola) szerezte meg az első, Bohus Kara (Sashegyi Arany János Gimnázium és Általános Iskola) a második, Osztatni Tamás (Sashegyi Arany János Gimnázium és Általános Iskola) a harmadik helyet.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Fővárosi Balesetmegelőzési Bizottsága által szervezett közlekedésbiztonsági verseny fővárosi döntőjének díjait is átadták ezen a napon. A Ki a mester két keréken? című vetélkedésben harmadik helyezést ért el az ötödikes Kiszel Balázs és Piller Viktória, és ugyancsak harmadik lett a Kerékpáros Iskola Kupában a hatodikos Kovács Alexandra és Maekawa Hirósi (mind a Németvölgyi Általános Iskolából). A díjazottak Fonti Krisztinától és Sztanyó István XII. kerületi rendőrkapitánytól vehették át ajándékaikat.

„Mindig sikerül valamilyen helyezést elérnem, nagyon szeretek rajzolni. Tavaly a Hős rendőr pályázaton első lettem. Most az internet veszélyeiről rajzoltam, szerintem ez fontos téma. A netnek van jó oldala is egyébként, én például sokszor olvasok a Wikipedián” – mesélte Monostori Márk.

„Fogjátok meg! Rabló! Gyorsan!” – kiabálták a távolból, miközben Márkkal beszélgettem. Gyorsan a helyszínre siettem, ahol rendőrök és igen alacsony, fehér laborruhás helyszínelők fogtak közre valakit.

– Mi történt? – kérdeztem az egyik „bennfentest”.

– Bejelentést kaptunk, hogy betörtek valakihez. Most megcsíptük! – mondta az apró termetű, ám igen lelkes nyomozó, miközben a tettest megbilincselték.

„Hékás! Most meg miért engedik el?” – kérdezte egy felháborodott kisfiú, akinek sokakat sikerült megnevettetnie. „Azért, mert ő nem igazi bűnöző, csak játék az egész!” – válaszolta egy kislány a tömegből.

„Kimentünk a helyszínre, vettünk ujjlenyomatot és DNS-mintát. A szomszédok szerencsére látták a bűnözőt, ezért tudtuk, hogy ki rabolhatta el a pénzt” – számolt be az eseményekről a nyolcéves Fedoszejev Viktor, a BRFK XII. kerületi Rendőrkapitányság tiszteletbeli segédnyomozója, aki civilben a Jókai Mór iskola diákja, és véleménye szerint már eleget tanult ahhoz, hogy élesben is bevessék.

„Nagy hagyomány az életünkben, hogy a Hegyvidéki Napokon rendvédelmi napot tartunk. Itt lehetőségünk van bemutatni az eszköztárunkat, a hagyományőrző rendőrszázaddal pedig a múltunkat” – mondta Sztanyó István. Hozzátette, a rendezvényen kívül is nagy hangsúlyt helyeznek a kicsik bűnmegelőzési felvilágosítására: „Tudjuk, hogy a gyerekek is használnak internetet, nagyon fontos, hogy ők is tisztában legyenek a veszélyekkel. Ezért is választottuk ezt a témát a rajzversenyre.”

A nyomozós játék mellett az apróságok testközelből is betekintést nyerhettek a rendőrség munkájába: a rendőrcsónak, a rendőrmotor, valamint a régi fegyverek sokakat lenyűgöztek. „Tudtam, hogy élvezni fogom az apaságot! Újra élhetem a gyerekkoromat. Bemászok én is a csónakba, megnézem a fegyvereket, legózok. Egy baj van: az ugrálóvárba már nem mehetek be…” – mosolygott Richárd, aki fiával együtt érkezett.

Vilmos és Jockey sikerét, persze, nehéz volt felülmúlni. A két rendőrlovat – miután körbejárták a Gesztenyést – hosszasan simogatták a gyerekek. „No, fiam, most nyeregben vagy, de lassan ideje leszállni a magas lóról!” – szólt kisfiának egy vicces kedvű apuka, miközben sorra készítette a fényképeket.

 

*

Ebédidőhöz közeledve egy kicsit félrevonultam, ám alig haraptam bele a szendvicsembe, ismét kiabálásra lettem figyelmes: „Tűz van, tűz van!” – mutatott a távolba egy kislány.

„Nehéz a tömlő, csak nem akar eloltódni” – állapította meg a tízéves Kiszel Szabolcs, aki öccsével, a hétéves Csabával együtt tűzoltónak állt.

– Hogy megy? – kérdeztem őket.

– Elég nehéz az oltás, de lassan megvagyunk vele – jelentette Szabolcs.

– Na, végre! Akkor nem kell helikoptert hívni – állapította meg a hétéves Csaba, miután eloltották a lángokat.

– Láttatok már élesben is ilyet?

– Igen! Egyszer a házunk előtt kigyulladt egy autó. Akkor jöttek a tűzoltók. Meg amikor karácsonykor mentünk misére, az egyik lakásban is tűz volt.

– Tudjátok, hogy mit kell tenni, ha valóban baj történik?

– Szólok a felnőtteknek, és hívom a 112-es telefonszámot. De remélem, nem lesz ilyen soha! – válaszolt Csaba, aki azzal is elbüszkélkedett, hogy a legnagyobb testvére szép helyezést ért el a KRESZ-versenyen.

Kalandokból a nap hátralévő részében sem volt hiány, a programok során ugyanis kiderült, hogy az internetezéssel is csúnyán „megégethetjük” magunkat. Az önkormányzat 2016-ban indította el a Hegyvidéki ONvédelem programot, amelynek célja a gyerekek tudatos médiafogyasztására való nevelés, a figyelem felkeltése a digitális világ veszélyeire. A többlépcsős, társadalmi célú kampánynak köszönhetően a fiatalok nemcsak az internet helyes használatával, de annak árnyoldalaival is megismerkedhetnek. A Hegyvidéki Napokon is fontos szerepet kapott a téma: Ábel Anita, Dobó Kata, Peller Anna és Epres Panni szülőként meséltek arról, mennyire fontos odafigyelni a gyerekek virtuális védelmére.

A kerekasztal-beszélgetés mellett interaktív programok várták a családokat. A többi között egy hacker irodájába is „betörhettünk”, ahol a fifikás kódfejtést dekódolhattuk. „A feladat egyszerű: fel kell törni a kódot ahhoz, hogy kinyithassuk a ládákat. Mindegyik dobozban igen fontos tanulságokra bukkanhatunk. Ilyen a jelszó gondos kiválasztása is: egy hacker számára szinte gyerekjáték feltörni azokat az oldalakat, ahol a születési dátumunk, a kutyánk neve vagy a saját becenevünk a jelszó” – figyelmeztetett Dávid, a szabadulószoba munkatársa.

„A gyerkőceim még nincsenek abban a korban, hogy saját közösségi oldaluk legyen, de videókat szoktak nézni a neten. Örülök, hogy már most látják, miért kell vigyázni az online térben. Szülőként igyekszem mindent megtenni a védelmükért, de tinédzserkorukban biztos, hogy nehezebb dolgom lesz – magyarázta Szabó Laura, akit személyesen is érint a téma. – A céges honlapunkat egyszer feltörték, elég drága mulatság volt ez nekünk. Nagyon egyszerű, könnyen megjegyezhető jelszavakat használtunk, ami hiba volt.”

A játékok között az egyik legérdekesebb az internetlabirintus volt – itt az online tér útvesztőibe csöppenhettünk. A tizennégy éves Annával jártam végig a különleges helyet, ahol nemcsak a kijutás volt a cél, hanem az is, hogy helyesen válaszoljunk az internet világával kapcsolatos kérdésekre.

„Nekem van okostelefonom és Facebook-oldalam is, de nem nagyon szoktam megosztani dolgokat. Az egyik ismerősöm profilját lekoppintották, és kamunévvel csináltak egy másikat. Lehetetlen volt rájönni, ki állt a dolog mögött” – mondta az útitársam, aki fiatal kora ellenére igen tájékozott a témában.

– Neked milyen appok vannak a telefonodon?

– A barátaimmal leginkább online tartom a kapcsolatot, ezért szinte az összes megvan. Képeket nem nagyon töltök fel, mert elég veszélyes, de így is sokszor ismerősnek jelölnek olyanok, akiket soha nem láttam. Leginkább egyébként a Snapchatet használom.

– Ez az az app, amin ha elküldesz valamit, akkor megtekintés után kitörlődik az üzenet. Ez tényleg így van?

– Elméletileg igen, de itt is vigyázni kell! Mert fotót a fotóról egy másik telefonnal is lehet csinálni, és akkor ugyanott vagyunk…

– Mennyire figyelsz arra, hogy erős jelszót válassz?

– Á, azt könnyen elfelejtem, de sikerült valami egyszerűből bonyolultat csinálnom.

Ha nehezen is, de végül kikeveredtünk a labirintusból, ahol mindketten rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk. „Megyek az ugrálóvárhoz, mert ott vannak a tesóim. Majd bejelöllek Face-en” – búcsúzott Dóri.

– Adjon Isten! – kopogtatta meg valaki a vállamat.

– Szép napot! Hol máshol futhatnánk össze, mint a híres kosaras körhintánál!? – üdvözöltem Andreát, akivel rendszerint találkozom a Városháza téri mulatságokon. – Ugye, nem bánod, ha ismét írok rólad?

– Dehogy! Kell a hírnév nekem is…

– Körbejártátok már a Gesztenyést?

– Persze, egészségnapon is voltunk, én már teljesen elfáradtam. A férjem is itt van, éppen a barátaival sörözget. A nagyi nemsokára jön a gyerkőcért, estefelé mi is, anyukák, lazítunk egy jót.

– Hogy tetszenek a programok?

– Nagyon! A nyárvárón megbeszéltük néhány szülővel, hogy majd itt találkozunk. A vásár szuper, beszereztem egy csinos fülbevalót. Handmade, nem jön velem szembe az utcán. Holnap is jövünk, hátha megint összefutunk. Most megyek, szólok a gyereknek, hogy szálljon már le a körhintáról…

A gyerekzsivajt lassan a koccintások csilingelő hangja és a jóízű beszélgetések moraja váltotta fel, miközben a PASO zenekar igazi karibi hangulatot varázsolt a Gesztenyésbe. A késő estig tartó vígasságon valahogy mindenkinek sikerült maga mögött hagynia a rohanó hétköznapokat. Az egyik baráti társaság jókedvében még Az éjjel soha nem érhet véget című dalra is rázendített.

 

*

„Jó reggelt, Gesztenyés kert!” – kiabálta a mikrofonba másnap „kora reggel”, úgy 10 óra körül Newton Csiga, a Búgócsiga Zenede frontembere, majd minden ott folytatódott, ahol szombaton abbamaradt.

A gyerekek, tele energiával, a színpad előtt rázták, a szülők pedig – elfeledve az előző napi fáradalmakat – velük együtt énekelték a jól ismert gyerekdalokat. A koncert osztatlan sikert aratott, a humoros közjátékok pedig a rekeszizmokat is megedzették.

– Newton Csiga, sikerült visszahoznotok a gyerekkoromat. Jó volt hallani a régi dalokat… – mondtam Farkas Izsáknak, a Búgócsiga frontemberének.

– Ne is mondd! Mi ki se jöttünk onnan! A szülők is visszautaznak az időben, őket is leköti a zene. Ennek pedig nagyon örülünk!

– Ez lenne a sikeretek titka?

– Rájöttünk arra, hogy az egésznek a kulcsa a játék. Ezekkel az ismert, ám igen régi mondókákkal, népdalokkal a mostani gyerekeket is meg tudjuk szólítani. A célunk az, hogy az egész produkció trendi és színvonalas legyen. A zenének varázsa van.

– A játék mellett azért a profizmus is érezhető volt…

– Mind a hatan tanárok vagyunk, Zeneakadémiát végeztünk. Mi nem koncertet adunk, hanem játszunk. A kettő nem ugyanaz.

– Szépen felépítettétek a műsort, a rímes bemutatkozás is remek volt!

– Felépítettük…? Ne viccelj! Nálunk nincs fix menetrend. Mindvégig improvizáltunk, muzsika közben találjuk ki a következő dalt.

– Nem először jártok nálunk, a Hegyvidéken…

– Mi már ide hazajövünk! Nagyon színvonalasak a programok. Ahhoz képest, hogy nagyszínpadon játszottunk, semmit nem éreztünk belőle – igazán családias a hangulat, odavagyunk a hegyvidékiekért!

„A Hegyvidéki Napok olyan rendezvény, amin mindenki megtalálja a számára legkedvesebb programot. Az árusok kedvesek és szép portékákat hoztak, itt könnyen beszerezhetjük a szokásos vásárfiákat. Ez a két nap arra való, hogy együtt legyünk, beszélgessünk, a családok jól érezzék magunkat. Külön öröm, hogy a szülők nagyon hálásak voltak az ONvédelem programért” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester, aki nem sokkal korábban a színpadról kívánt jó szórakozást a Gesztenyés kert népes vendégseregének.

Utána már várták őt a Mesesátorban, ahol egymást váltották a történetmondók. Pokorni Zoltán az Élet vizét és a Kerek követ olvasta fel kis hallgatóinak. „A gyerekeimnek nagyon sokat meséltem. Benedek Elek történeteit mindnyájan ismerjük és szeretjük, de minden alkalommal jó újra meghallgatni” – mondta.

Mindeközben már serényen dolgoztak a hagyományos főzőverseny résztvevői; ezúttal tíz csapat mérte össze gasztrotudását. Ahogyan az lenni szokott, az idén is megvolt a téma: a nevezőknek belsőséget tartalmazó ételt kellett készíteniük.

– Mi rotyog a bográcsban? – kérdeztem a Csiszolatlan tárkonyok csapatkapitányát, Deák Csabát.

– Gombás rizottó, zúzapörkölt csirkemájjal és szívvel, valamint pálcikára fűzött kalács, amit lekvárral szolgálunk fel a zsűrinek. A gyerekeink a Mackós Óvodába járnak, úgy döntöttünk, hogy mi, apukák, összefogunk, és főzünk egy jót.

– Miért épp erre az ételre esett a választásuk?

– A sörözőben találtuk ki, ott beszéltük meg a fogásokat.

– Volt főpróba?

– Igen, elméletben… A sörözőben.

– Jól látom, hogy eredetileg Csiszolatlan gyémántok volt a csapatnév? – mutattam a táblára, amin a gyémántok át lett húzva tollal, és helyébe a tárkonyok szó került.

– Elrontottuk a nevezést. Igazából Csiszolatlan tárkonyok a nevünk. Gyorsan ki is javítottuk. Erdélyi vagyok, a tárkony pedig tipikus erdélyi fűszer.

Nem messze tőlük a Hegyvidéki Kulturális Szalon Ízőrzők csapatának fogása is készülőben volt. „Nyárelő leves lesz, minden alapanyag friss, reméljük, tetszik majd a zsűrinek!” – mondta Panics Ágnes csapatkapitány.

„Az előétel pirítós, velővel és májjal. A főétel csirkemáj pirított szalonnával, amit puliszkaágyon tálalunk, hozzá pedig Pinot noirt szervírozunk” – beszélt menüsorukról Móczán Mónika, a Hegyvidéki Szabadidősport Nonprofit Kft. vezetője, a Sport ínyencek csapattagja, aki kollégáival együtt a kalóriaégetésre is gondolt, és izgalmas családi sportprogramokat is „hozott” a Hegyvidéki Napokra.

Mire megérkeztek a zsűri tagjai, addigra a zöldségpucolásra használt munkafelület elegáns étkezőasztallá nemesedett. Érdekes volt látni, ahogy a versenyzők figyelték Bereznay Tamás mesterszakácsot, Tobai Róbert séfet és Kárai Dávid gasztrobloggert. Az első falat megkóstolása örökkévalóságnak tűnt – a szakácsok tágra nyílt szemekkel várták vendégeik reakcióit. Az ízbírák elégedett mosolya után, mintha mi sem történt volna, minden visszatért a régi kerékvágásba, a verseny egyik pillanatról a másikra laza baráti, ha úgy tetszik, „belsőséges” összejövetellé változott.

„Az idén is mindenki komolyan készült, látszik, hogy mindnyájan szeretnek enni és főzni. Igazi vendéglátásban volt részünk. Szép magyar kifejezés ez. Nemcsak egy tál ételt kaptunk, hanem kedvességet is. Mert az ember azért főz, hogy lássa a csillogást a vendége szemében. Most is libabőrös leszek, ha arra a szeretetre gondolok, amit a versenyzőktől kaptunk” – méltatta a résztvevőket Bereznay Tamás, aki azt is elárulta nekünk, hogy ezúttal különösen nehezen született meg a döntés. Mint mondta, az ételek mindegyike tökéletes volt, mi több, az egyik versenyző rizottóját sok szakács megirigyelné.

A zsűri végül a különdíjat Verának és csapatának ítélte oda, a harmadik helyezést a Sport ínyencek érték el, a második helyen az Ízőrzők végeztek, a legjobbnak járó címet pedig a Duna House csapatának sikerült megszereznie.

„Csirkemájat főztünk, fehérborral, póréhagymával, provence-i hangulatban, amir pezsgős beütéssel, és egy kis quiche-sel fokoztuk” – részletezte győztes menüjét Berényi Adrienn, aki nemcsak az ingatlanszakmában, de a konyhában is otthon van. „Biztosra mentünk, előtte többször is kipróbáltuk a receptet. Nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült nyerni!” – örvendezett Marczis Krisztina, majd azt is elmondta, hogy idestova hat éve rendszeresen részt vesznek a főzőversenyen.

Mindeközben a színpad sem maradt üresen, egymást váltották a jobbnál jobb produkciók. Sokak mellett az aradi Csiky Gergely Főgimnázium is fellépett. A fiatalok a többi között kalotaszegi, legényes, csárdás, szatmári és rábaközi táncokat jártak.

„Immáron kilencéves a kulturális kapcsolatunk Araddal. Az elmúlt esztendőkben folyamatosan vendégül láttuk egymást kiállításokkal, helytörténeti előadásokkal, koncertekkel. A kapcsolat részeként a Csiki Gergely Főgimnázium és az Arany János gimnázium diákjai rendszeresen ellátogatnak egymáshoz. A kapcsolatunk négy évvel ezelőtt teljesedett be, amikor testvérvárosok lettünk. Örülünk, hogy ezúttal is színvonalas produkcióval ajándékoztak meg minket az aradi fiatalok!” – fogalmazott Fonti Krisztina alpolgármester.

Borbély Hunor Attilával a tánc után beszélgettünk, mint kiderült, a tizedikes fiú többször is járt már a Hegyvidéken. „Erdélyi magyarként nagyon fontos számomra a nemzeti öntudat. A néptáncnak és ezeknek a közös programoknak köszönhetően ápolni tudjuk a hagyományainkat, és ami a legfontosabb: megélhetjük magyarságunkat” – öntötte szavakba érzéseit az aradi néptáncos.

Délután bekövetkezett az, amitől féltünk: egyik pillanatról a másikra lecsapott a vihar. Sokan a sátrakba húzódtak – nekem az özönvízszerű eső elől stílszerűen a Noé Állatotthonnál sikerült menedéket találnom. Öröm az ürömben, hogy így közelebbről is megismerhettem az önkénteseket és azokat a mentett állatokat, akik velünk együtt várták az ítéletidő végét.

„Nagyon sok állatot fogadnak örökbe, de sajnos nem eleget. Aki örökbe fogad, két állatot ment meg. Az egyik az, amelyiket elviszi, a másik pedig az, amelyik a helyére kerülhet. Az itt látható két malackát rossz tartási körülményekből szabadítottuk ki, a kiskacsák pedig igazi »szerelemgyerekek«, egyszer csak jöttek” – mesélte Fazekas István, aki több mint tíz éve önkéntes a Noénál. Azt mondta, van, aki moziba jár, sörözni, vagy sportolni. Ő az állatokért dolgozik – ebben leli örömét.

A fekete felhők szerencsére hamar odébbálltak „Mi lesz most?” – kérdeztem Hambuch Gerdát, a MOM Kulturális Központ igazgatóját, aki csak ennyit válaszolt: „Nem adjuk fel!”

És úgy is lett. A Hegyvidéki Napokat nem tudta megzavarni a néhány perces égszakadás. Török Ádám és Fehér Ádám duója sokakat maradásra bírt, csakúgy, mint a Noémo és a Vintage Dolls koncertje. Este pedig a Zenevonat Szuperkoncertjén sok más mellett a Nem adom fel című LGT-sláger is felcsendült, amelyet mindnyájan a magunkénak éreztük. Mert nemcsak „A dal a miénk”, de a Hegyvidéki Napok is.

Boussebaa Mimi