Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

„Kodály katonája vagyok”

Szőnyi Erzsébet, a Hegyvidék díszpolgára április 25-én ünnepelte 95. születésnapját. Az ebből az alkalomból a Hegyvidék Galériában megtartott kamarakoncerten tanítványai és az önkormányzat képviseletében Fonti Krisztina alpolgármester is felköszöntötték a világszerte ismert és elismert Kossuth-díjas zeneszerzőt, zenepedagógust.

Szőnyi Erzsébet kora gyermekkorában kezdett el zongorázni tanulni, első opera- és hangversenyélményeit is rendkívül fiatalon szerezte. A nem sokkal korábban épült Németvölgyi úti elemi iskolába járt, majd a szintén akkortájt megnyitott Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban folytatta tanulmányait. Énektanára, Sztojanovits Adrienne a kor egyik legkiemelkedőbb pedagógusa volt, tanítási módszerében főszerepet kaptak a népdalok és Kodály Zoltán pedagógiájának követése. Szőnyi Erzsébet az énekkar zongorakísérőjeként többször találkozott Kodállyal, aki rendszeresen meglátogatta az iskolát.

Útja ezután a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára vezetett, ahol a zongora főtanszakon tanult, Kodály népzene-szemináriumának legaktívabb tagja volt. Korrepetitorként részt vett az ének tanszék munkájában, míg Ferencsik János óráin a zenekari vezényléssel is megismerkedett. Középiskolai énektanári diplomáját 1945-ben kapta meg, a következő tanévben pedig már a távol lévő Kodályt helyettesítette a népzeneórákon. Zeneszerzői diplomáját 1947-ben vehette át.Kodaly_katonaja_vagyok1

Az 1947–48-as tanévet ösztöndíjjal a párizsi Conservatoire-on töltötte, ott ismerte meg közelebbről a francia alapfokú zenetanítás módszereit. Rendszeresen fellépett a magyar intézetben és a követségen rendezett zenei programokon, elsősorban Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozásaiból adott elő zongora- és énekműveket. Vizsgahangversenyén saját maga vezényelte zenekari Divertimentóját.

Visszatérve Magyarországra bekapcsolódott a zenepedagógia újjászervezésébe, 1948-tól a Zeneakadémia tanára lett, majd több mint három évtizeden át tanszékvezetőként dolgozott. Mai napig tartó munkássága során mindvégig Kodály Zoltán tanítását követte, a magyar szolfézsmódszertan világhírű képviselőjeként szívesen vállalt zenei feladatokat.

Szellemi műhelyéből újabb és újabb zeneművek láttak napvilágot. Darabjaiban fontos szerepet kap a személyes tónus, a közösséggel való kapcsolat kialakítása. Művészetét, pedagógiai munkásságát 1947-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2000-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjjal ismerték el. 2006-ban Kossuth-díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.

„Megfontoltság, fegyelmezettség, felkészültség, megértés, szeretet és szerénység jellemzi énjét és művészetét” – hangsúlyozta Dióssy Krisztina, a Solti György Zeneiskola igazgatója azon a kamarakoncerttel egybekötött ünnepségen, ami Szőnyi Erzsébet, a Hegyvidék díszpolgára 95. születésnapja alkalmából zajlott a Hegyvidék Galériában. A koncerten Bartók Béla, Hajdú Mihály, Hidas Frigyes, Járdányi Pál, Kodály Zoltán, Ligeti György és Szervánszky Endre művei hangoztak el. Fellépett Kovács Zita, Subai Piroska, Balázs Hanna, Csanády Jeromos, Bohus Emese, László Ágnes (hegedű), Bodor Emma (fuvola) és Kocsis Gerda (nagybőgő). Zongorán közreműködött: Homicskóné Szalóky Ildikó.Kodaly_katonaja_vagyok2

A Hegyvidéki Önkormányzat nevében Fonti Krisztina alpolgármester méltatta a zeneszerzőt, zenepedagógust. „Mindnyájan köszönettel tartozunk a hegyvidéki díszpolgároknak azért, hogy köztünk élnek, gazdagítják a közösséget. Szőnyi Erzsébet ajándék a kerület számára, az pedig külön öröm és megtiszteltetés, hogy rendszeresen ellátogat a helyi rendezvényekre, amelyek aktív résztvevője” – fogalmazott. Külön is megjegyezte, milyen jó látni, mennyire lelkesen és tisztelettel adták elő műsorukat a Solti György Zeneiskola diákjai.

„Hiába vagyok nyugdíjas, szinte ugyanannyi a feladatom, mint amikor a Zeneakadémián dolgoztam – mondta Szőnyi Erzsébet. – Egész napomat a zene tölti ki, emellett három nyelven levelezek a világ minden táján élő kollégáimmal. A fő téma mindig a Kodály-módszer. Egyszer tréfásan megjegyezték rólam, hogy Kodály katonája vagyok. Úgy tűnik, a mai napig az is maradtam.”

-os