Az egyiptomi csillagcsokorral megéri foglalkozni
Ha meglátjuk valahol az egyiptomi csillagcsokrot, ezt a ma még elég ritka dísznövényt, bizonyosan azonnal megkedveljük szépsége miatt. Ráadásul nem egy olyan egzotikus különlegességről van szó, aminek a szeszélyes igényei kielégítésébe beletörhetne a bicskánk.
A lándzsás tenyérvirág, vagy egyiptomi csillagcsokor a tárnicsvirágúak közé tartozik, így legismertebb rokona a kávé mellett talán az Alpokban gyakori encián. A Pentas lanceolata tudományos névre hallgató faj egy mindössze tizenhat fajból álló kis nemzetség legismertebb tagja. Fő elterjedési területe Afrika keleti fele és az Arab-félsziget. Itt örökzöld, fásodó szárú növényként akár egy méternél is magasabb bokrot nevel, és szinte folyamatosan virágzik.
Nálunk inkább egynyári dísznövényként használják, pedig a fagypont közeli hőmérsékletet még elviseli, azaz kevésbé érzékeny a hidegre, mint legtöbb mediterrán növényünk (például a leander). Egynyáriként előnye, hogy már korán ki lehet ültetni, így viszonylag hosszú tenyészidőszak áll rendelkezésére a bokrosodáshoz és a virágzáshoz.
Teleltetése sem megoldhatatlan probléma, elég még a fagyok beállta előtt bemenekíteni a szobába. A fagymentes pince nem alkalmas, mert a növény zöld levelei nem kapnak elég fényt. A szobában viszont hűvös helyet kell keresni neki. Nagyanyáink az ilyeneket a két ablak között nevelték, de manapság már a legtöbb lakásban a két ablaküveg között növények helyett argongáz van…
A kertészetekben gyakran csak pentaszként emlegetett egyiptomi csillagcsokrot nem könnyű beszerezni. Ha becsületes nevén érdeklődünk utána, előfordulhat, hogy válaszként dísznövény helyett csak kétkedő pillantásokat kapunk. Magjait még nehezebb felkutatni, bár külföldi kertészetekből általában rendelhető. Ezeket két hónappal az utolsó keményebb fagyok előtt kell elvetni tőzeges földkeverékbe. A vetésnél a magokra ne kerüljön föld, de a kiszáradás elkerülése miatt általában azt ajánlják, hogy üveglappal fedjük a vetést csírázásig.
A csírázás egyébként ennél a fajnál akár hetekig húzódhat, még az ideális, 20 fokos hőmérsékleten is. A kikelő magoncok aztán már gyorsan fejlődnek, és mire kiültethetők, addigra 15 centiméter körüli kis palántákká érnek.
Ha sikerül szert tenni egy példányra, akkor könnyen tovább szaporíthatjuk. Egyrészt az ezernyi apró csillagvirág helyén nálunk is beérnek a viszonylag nagy, nyolcszögletű, fekete magok, amiket könnyen összegyűjthetünk, ha finoman megrázzuk a lombot. A teljesen megérett magok jól bírják a hideget, akár fagyasztva is tárolhatjuk évekig. De miért tennénk?
A szaporítás másik lehetséges módja a nyár végi dugványozás. Ehhez válasszunk érett hajtásokat, ezeket ültessük homokot és tőzeget tartalmazó keverékbe. Tartsuk nedvesen a talajt, és rendszeresen párásítsuk a dugványok környezetét. A sikeres dugványozás eredményeként nyert csillagcsokrokat ugyanúgy teleltetnünk kell, mint az idősebb növényeket.
Végül eljutunk oda, amiért ezt a sok erőfeszítést vállaltuk: kora tavasszal kitehetjük növényeinket a szabadba! Válasszunk nekik félárnyékos részt, ahol kiteljesedhetnek. Akár a kertbe is kiültethetjük nyárra, ilyenkor a talajjal szemben nem igényesek, de a trágyázást meghálálják. Ha csak kifejezetten napos helyre tudjuk rakni, akkor nem maradhat el a rendszeres öntözés, és a tövek még így sem nőnek majd 40-50 centiméternél magasabbra.
Az egészséges egyiptomi csillagcsokor sötétzöld, lándzsás leveleket nevel, amelyek között, ernyőkbe rendeződve, nyár elejétől késő őszig nyílnak a kicsi, ötszirmú csillagvirágok. Ezeknek a színe a fehértől a rózsaszínen és a vörösön át a bordóig terjed.
Ebben az időszakban az öntözés mellett az elhervadt virágok eltávolítására is figyelnünk kell. Ezzel bírhatjuk még gazdagabb virágzásra növényünket, bár így nem tudunk begyűjteni róla magot. Metszeni csak az idősebb vagy a fényszegény környezetben megnyúlt töveket szükséges. Kártevők főleg a teleltetés időszakában támadják meg, nyáron a rovarvilág inkább a nyíló virágok körül döngicsél.
(Barta)