Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Hegyvidéki siker a légtornász-vb-n

Egy kevésbé ismert, ám annál látványosabb sportágban öregbítette a Hegyvidék hírnevét Fábián Csenge. A Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanulójával beszélgettünk, aki az előkelő negyedik helyet szerezte meg a Montrealban rendezett légtorna-világbajnokságon.

– A légtornászról a cirkusz és a veszélyes mutatványok jutnak az ember eszébe, de a légtorna szó elbizonytalanító. Van közük egymáshoz? Hogyan kell egyáltalán elképzelni ezt a sportágat?
– Közeli rokonok, hiszen a légtorna a cirkusz úgynevezett művészeti ága. Feltörekvő sportágként tartják számon, egyre ismertebb és elterjedtebb. Két fő típusa van, a karika (Aerial Hoop) és a tissue (Aerial Silk). Én az előbbivel foglalkozom. Egy mennyezetről lelógó, anyaggal bevont vaskarikán hajtunk végre különféle erőnléti, akrobatikus, hajlékonysági, dinamikus gyakorlatokat. Erő- és akrobatikai elemeket ötvözünk táncos mozdulatokkal, összekötésekkel.
– Nem éppen szokványos sportág. Miért éppen ezt választotta; esetleg köze van ehhez a gyerekkori élményeinek?

– Kiskoromban sokat mentünk cirkuszba, én pedig a légtornászokat csodáltam leginkább, legfőképpen miattuk szerettem oda járni. Ez az emlék később is elevenen élt bennem. Két évvel ezelőtt úgy éreztem, ideje lenne valamilyen új sportágat kipróbálni, akkor fedeztem fel a légtornát az Artpole Stúdióban. Azonnal megszerettem, úgy éreztem, végre megtaláltam azt, amire mindig is vágytam.
– Korábban mással is megpróbálkozott?

– Igen, nagyon sok mindennel. Balettoztam, táncoltam, ritmikus gimnasztikáztam, szertornáztam, Fit Kidre jártam. Nagy előny, hogy a légtornában hasznosítani tudom, amit ezekben a sportágakban megtanultam.
– Kikből lesznek igazán sikeres légtornászok, milyen képességekre van szükség?

– Kitartásra és szorgalomra – ezek a legfontosabbak. No meg persze elhivatottságra, ami nélkül szerintem egyetlen sportágban sem lehet sikeres az ember. Ahogyan már említettem, sokat számít az is, ha megvannak a tornász-, balettos alapok, mert úgy jóval könnyebben és gyorsabban tanulható a légtorna.
– Hogyan zajlik egy edzés?

– Bemelegítéssel kezdünk, majd az erősítés következik, utána azok az elemek, összekötések, amik a versenygyakorlatban szerepelnek. Végül pedig többször egymás után zenére próbáljuk el a teljes gyakorlatot. Rendkívül fárasztó, hiszen a saját testsúlyunkat kell megtartani, emellett sok fájdalommal is jár, amihez hozzá kell szokni. Másképp nem megy.Hegyvideki_siker_a_legtornasz-vb-n– Milyen egy átlagos „sportos” napja?
– Heti öt edzésem van, változó, hogy ez napi hány órát jelent. Amikor versenyre készülök, általában azonnal iskola után megyek gyakorolni. Az edzőmmel először csak a koreográfiával foglalkozunk, azt követi a „rendes” edzés. Az Artpole Stúdiót már a második otthonomnak tekintem, nagyon szeretek ott lenni, ha lehetne, folyton edzésre járnék.
– Mit szólnak az iskolai tanárai az elfoglaltságához?

– A sport engem mindig feltölt, rengeteg energiát ad, sosem megy a tanulás rovására. De erre figyelek is, mert számomra nagyon fontos, hogy jól teljesítsek az iskolában. Szeptember óta járok a Sashegyi Arany János Gimnáziumba, jó érzés, sokat jelent nekem, hogy a tanáraim pozitívan és támogatón állnak hozzám.
– Milyen eredményeket ért el eddig? Miben érzi jónak magát, és miben kell még fejlődnie?

– Többször szereztem első helyet országos bajnokságon. Tavaly a szlovákiai Európa-bajnokságon ezüstérmes lettem, erre nagyon büszke vagyok! Ennek ellenére sok mindenben fejlődnöm kell még ahhoz, hogy elérjem a céljaimat. Mind testileg, mind lelkileg. Maximalista vagyok, ami nem mindig jó, mert sokszor megesik, hogy túlhajszolom magam, nem érzem, hol a határ. Ez a talán túlzott akarás már nemegyszer sérüléshez vezetett, szóval, meg kell tanulnom néha szünetet tartani. Ezenkívül nem árt még erősödni, tanulni, több tapasztalatot szerezni, hogy fejlődhessek.
– Nemrégiben a világbajnokságon képviselte a magyar színeket, nem is akárhogyan.

– Októberben Montrealban rendezték a világbajnokságot, én a Junior Elite kategóriában indultam. Már az is óriási élmény volt, hogy kvalifikáltam magam, és kijutottam egy ekkora versenyre. Nagyon hálás vagyok az edzőimnek a sok segítségért és azért, hogy ott lehettem Kanadában a világ legjobbjai között. Néhány nap alatt rengeteget tanultam, tapasztalatokat szereztem. A vébé izgalmas volt, hirtelen és gyorsan történt minden. Negyedik lettem, ami nagyszerű eredmény, de azt is megértettem, hogy a dobogós helyezéshez sok-sok tanulásra, gyakorlásra lesz még szükség.
– Milyen tervei vannak?

– Szeretnék világbajnokságon a dobogó legfelső fokán állni. Sokat dolgozom, hogy ez sikerüljön. Van egy nagy álmom: hogy egyszer felléphessek egy külföldi társulatnál, légtornászként dolgozhassak.

MM.