Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Titkos csodafegyverek a konyhában

Kedves barátnőm édesapjáé a mondás: „Ti, nők, olyanok vagytok, mint a gáz, minden rendelkezésre álló teret betöltötök!” Ez így is van, ezért külön stratégiát kell kialakítani arra, hogyan szabadulhatnánk meg az életünket megkeserítő zsúfoltságtól.

Vonatkozik ez a mélyhűtőnkre is, vannak ugyanis dolgok, amik vidáman szaporodnak a fiókokban, és bizony gondot okoz, hogyan tudnánk őket okosan felhasználni. Ilyen például a mélyhűtőben időről időre felhalmozódó tojásfehérje. Amikor már nem lehet többet elraktározni belőle, az ember elkezd sütni, ha kell, ha nem…

Jön a híres „női szeszély”, mert a linzertészta tetejére kent baracklekvárra rengeteg felvert tojáshabot lehet halmozni, követi majd a máglyarakás meg a mákos guba, csak úgy remeg rajtuk a sok tojáshab. Aztán ott a Rákóczi-túrós, de a győztes mégiscsak a családi szakácskönyv kiemelt fontosságú receptje, vitathatatlan kedvencem, a „kutyagumi torta”, amelynek tésztaalapja egyszerű habcsókalapanyagokból készül, és válik a sütőben szelíden megszárított lapokká, amiket végül kávékrémmel ragasztunk össze. Szívünknek kedves a habcsók is, dióbéllel a közepén vagy a nélkül, aztán – mindjárt itt a karácsony! – színes habkarikákként a fán. Azért kikutattam még néhány ötletet a tojásfehérje pusztítására, okos felhasználására.

Itt van például a tejberizs! Nem gondoltam volna, de ennek készítésénél szintén jó, ha kéznél van tojásfehérje. A gyerekek kedvence különösen finom és könnyű lesz, ha óvatosan hozzákeverjük egy-két fehérje kemény habját.Titkos_csodafegyverek_a_konyhaban

Tejszínhabot is szaporíthatunk vele. Öntsünk egy tojásfehérjét a tejszínbe, alaposan hűtsük le az egészet, és csak ezután kezdjük felverni a tejszínhabot. A habverés idejére tegyük a tálunkat egy másik edénybe, amibe jégkockákat helyeztünk, sőt előzőleg a habverőket is behűthetjük, így még szebb habot kapunk.

A felhalmozódás mellett egyéb kellemetlenségek is előfordulnak a háztartásban, ilyen például minden háziasszony réme, a szétspriccelő zsír, olaj, amit aztán sikálhatunk a csempéről, falról. Okos háziasszonyok szerint sütésnél, párolásnál előbb mindig az edényt kell felmelegíteni, csak azután szabad beletenni a zsiradékot. (Még a tojás se ég le ilyen módon!)

Mint tapasztalatból tudjuk, a zsír melegítés közben akkor serceg és spriccel, ha vizes. Ha így tesz, vágjunk bele egy szelet kenyeret, és süssük ropogósra. Míg ez sül, a víz csendben elpárolog, és a zsiradék, az olaj nem spriccel tovább.

A zsír kellemetlen fröcskölését azzal is megakadályozhatjuk, hogy beleszórunk egy kevés sót. Hasznos kellék a sűrű fémszita is, amelyet ha az edényre borítunk, megakadályozhatjuk a spriccelést anélkül, hogy vízgőzt képeznénk.

Ahol nincs szagelszívó, kínos jelenség a lakást elárasztó ételszag. Ennek felszámolására több módszer kínálkozik. Például eltünteti a szagot, ha egy tányér forró vízbe néhány csepp levendulaolajat öntünk.

Erős szagú főzelékek főzőlevébe cseppentsünk egy kevés ecetet, vagy a tűzhelyen forraljunk egy külön edényben kevés ecetes vizet. A halsütés alkalmával fellépő kellemetlen szagot jelentősen csökkenthetjük, ha a morzsába vagy lisztbe kevés parmezán sajtot reszelünk. A kelkáposzta főzésénél is igen erőteljes, kellemetlen szag keletkezik. Ezt elkerülhetjük, ha egy szelet kenyeret gézbe tekerünk, és beleengedjük a fazékba. Mielőtt a káposzta megfő, emeljük ki belőle a kenyeret.

Nem lesz kellemetlen a karfiol szaga, ha főzés előtt sós vízzel leforrázzuk, és a karfiol mellé száraz kenyérdarabot teszünk, amelyet egy kis ecetbe mártottunk. Kellemetlen szagát egy kanálnyi tej is semlegesíti, de az enyhe ecet arra is jó, hogy megőrzi a karfiol szép fehérségét.

Remélem, mostantól egy kicsit kevesebbet mérgelődnek majd a konyhában!

(Kövesdy)