Az igazi művészet mindig szakrális

„Minden évben megérint az Ars Sacra Fesztivál mottója. Az idén a »Legyetek mindnyájan egy!« jegyében küldtek alkotásokat a művészek. Ez a bibliai mondat olyan teljes közösséget jelent, ami felé a világnak haladnia kellene; egy minden embert, minden élőlényt átfogó transzcendens szeretetben” – mondta a Galéria 12 legújabb kiállításának megnyitóján Pálos Anna képzőművész.
Ezután a látás művészetéről idézett egy gondolatot Richard Rohrtól. A ferences szerzetes a naplemente szemlélésének háromféle módját írja le. Az érzékszervi típusú ember a szemével lát, a dolgok nagyobb rendje nemigen érdekli. A második szemlélő is élvezi mindazt a szépséget, amit az első, de a technika és a tudomány szerelmeseként a világegyetem működéséről is elmélkedik. A harmadik is látja, amit az első kettő, „de mivel képes volt eljutni a látástól a magyarázaton át egy mélyebb észlelésig, egyben áhítatra is ébredt egy olyan, mindennek alapjául szolgáló misztérium, összetartozás és tágasság előtt, amely összekapcsolta őt minden mással. Ő a harmadik szemét használta, ami minden látás és minden tudás végső célja – és ez a legjobb a három közül.”
Az elhangzottakhoz csatlakozott szakmai megnyitójában dr. Prokopp Mária művészettörténész. „A harmadik szemmel való látás azt jelenti, hogy a szívünkkel, a lelkünkkel látunk. Az igazi művészet mindig szakrális! – fejtegette. – Aki a terembe belép, megfogja valami rend, és a művek által azok a gondolatok, amik eszünkbe juthatnak, amikor rácsodálkozunk a teremtett világra. A tizennyolc hegyvidéki művész alkotásai is mutatják, nincs két egyforma ember, ahogyan nincs két egyforma fűszál.”
A „Legyetek mindnyájan egy!” idézetet a művészettörténész aktuálisan a keresztény Európa szemszögéből értelmezi, hiszen az európaiság nem más, mint a kereszténység. Gratulált az alkotóknak, hozzátéve, hogy a kiállítás anyaga nagyon szép együttes, általa sokféleképpen fogalmazódik meg a világban rejlő rend, derű és fény.A belépőt rögtön megkapja a bejárattal szemben Makkai Márta textilműve, amely a reményt és az egyenes utat szimbolizálja. Megragadó, hogy különböző technikákkal jelenik meg a szakralitás, mindegyik mű sajátos látomás: ilyen például Tóth József Füles fotóján a sejtelmes fénybe burkolt Örvényesi Madonna, Károlyi András Korpusz című grafikája vagy Rainer Péter A jó pásztor – gereblyekereszt című műve, amely egy használati tárgyból készült. Isten felé hív Borza Teréz alkotásán a fadeszka tetején a porcelán fénylő ragyogása, míg Véghseő Klára festményén a lakótelepi színes angyalok a boldogság felé invitálják a szemlélőt. Pálos Anna Individuáció című alkotásán az emberi én transzcendens felé növekedése látható.
„A művek üzenik, ha az ember igazán magába néz, nem is tud más lenni, mint szakrális. Nem véletlenül teremtette Isten saját képére és hasonlatosságára!” – fogalmazott Prokopp Mária, megemlítve a néphagyomány, az ősi művészetek fontosságát, amik ma is hatnak, gazdagítanak. A művészeknek óriási szerep jut e hagyomány továbbadásában. „A Galéria 12 Egyesület tárlata magja lehetne a hagyomány és a szakralitás mentésének” – zárta szavait.
A megnyitót méltó keretbe foglalta énekével Dobák Katalin: egy zsoltárt és egy látomást hallhattunk tőle Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós gyűjtéséből.

Szd

A tárlat szeptember 28-ig látogatható, mindennap 16.00–22.00 óráig, vasárnap zárva. Cím: XII., Hajnóczy József utca 21.