„Nekünk a tű a mindenség!”

Ki gondolná, hogy egy olyan hasznos, praktikus tárggyal, mint a gombostű, mennyi izgalmas dolgot ki lehet fejezni! Már novemberben, a tízéves Galéria12 Egyesület művészeinek jubileumi kiállításán feltűnt Ruttka Andrea képe, a kísérletező szemléletű, szójátéknak is beillő Fonalkód, amelyet textilből, gombostűkből és selyemfonalból készített.

A textilművész harminc éve él a Hegyvidéken, a közös tárlat alkalmával csatlakozott az egyesülethez – kezdte köszöntőjét Borza Teréz alkotóművész a Galéria 12 Kávézó és Borbárban most látható Ruttka Andrea-kiállítás megnyitóján. A G 12 Egyesület elnöke hozzátette, úgy tervezik, hogy ebben az évben elsősorban azokat a művészeket hívják meg, akik még nem mutatkoztak be náluk.

Ruttka Andrea első önálló hegyvidéki kiállítását Attalai Zita iparművész, a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért elnöke nyitotta meg. Mint mondta, nagy örömmel vállalta a megnyitóbeszédet, hiszen a „főszereplővel” négy év eltéréssel jártak az Iparművészeti Főiskolára, és ő – mint az idősebbekét általában – figyelemmel kísérte a pályáját. Személyesen csak néhány éve találkoztak, de mindketten úgy érezték, mintha mindig is ismerték volna egymást.

„Nagyon meghatott, hogy tud az ember felnőttkorban ennyire nyitott lenni egy másik művészre, mint Andrea. Rögtön megtaláltuk a hangot – imádunk levest enni, imádjuk a családunkat, a gyerekeinket, és emellett csinálunk valamit, ami a bensőnkből születik, illetve azt is fontosnak tartjuk, hogy ezt kifejezésre juttassuk” – fogalmazott.

A művek elemzésébe nem bocsátkozott, arról azonban beszélt, hogy Andreának a tűvel mint tárggyal való kapcsolatai milyen csodálatos érzelmeket nyitnak abban, aki tűvel dolgozik. „Nekünk a tű a mindenség! Tűvel rakunk össze darabokat, elemeket a textilművészetben, ezért a létrehozásnak egy olyan alapvető szerszáma ez a kicsi tárgy, amiből bármi lehet, a végtelenség!” – fűzte tovább gondolatait Attalai Zita, aki a textiles szakmából indult, de a bőrös világ felé kanyarodott, cipőtervező lett.ne

Meglátása szerint Ruttka Andrea csodálatos, egyedi módon ragadta meg ezt az egyszerű, gyönyörű kis formát, és egészen új dimenziót alkotott belőle. Nem átlagosan gondolkodik, nagyon extra és szerethető, amit csinál. Mint mondta, szeretné, ha a textilművész grandiózus gondolataihoz illeszkedve egészen nagy méretben is alkotna. Munkái – mint például a Világkép, a Tűlevél, az Akupunktúra/Életút, a Fonák helyzet, a Biztos, ami biztos, a Képtelenség, nonszensz, a Különc, a Tűzszünet – általában egyszer egy méteresek, és jó lenne ezeket ötször ötös nagyságban látni.

„Az a legfontosabb, ami megjelenik a falakon, vagy itt-ott más formában – fogalmazott Ruttka Andrea. – Sok minden mást is ki szoktam találni, ami nem feltétlenül falikép. Remélem, látszik, milyen szeretettel dolgozom.”Elhangzott az is, mennyire megbecsüli és imádja a tárgyakat, szereti megszemélyesíteni azokat, és elgondolni, hogy egy megszemélyesített gombostű mi mindenre képes. Néhány mondatban megírta a Gombostű filozófiát is, a szöveg a Galéria 12 falára is felkerült.
„Gombostű filozófia. A gombostű fontos, sőt nélkülözhetetlen segédeszköze a varrásnak, tűzésnek. Maga az ellentmondás. Puha, kellemes tapintású, lágy esésű anyagba döfött hideg acél. Bök ide, bök oda. Nyomot hagy. Kicsi lyukakkal jelzi, semmi nem múlik nyomtalan. Összefog, összetart. És szúr. Mint az élet apró kellemetlenségei, aprókat szúr, de emlékezetest. Kijelöl varrási, tűzési és életviteli vonalakat. Ha nem akarunk összetűzni, kerüljük a kijelölt útról való letérést. Akárhogy is, látszani fog, merre próbálkoztunk.”
Ruttka Andreának volt korábban cipzárkorszaka is, amelynek lezárásaként egy „cipzárkisasszonyt” készített száz méter cipzárból. Több mint tíz éve foglalkozik tűvel. El is mesélte, hogyan kezdődött: „A Nemzetközi Textilművészeti Triennálé Jelenlét címmel hirdetett tematikus kiállítást, és épp gondolkoztam rajta, hogy mi a csudát csinálnék. Babráltam a festékek meg a tűk között, és arra gondoltam, ha »jelenlét«, akkor egy hatalmas vászonba egyet bele kéne szúrni, az azt jelenti, hogy itt vagyok. De ez egy kicsit pofátlan, úgyhogy bonyolítottam, és valamivel több gombostűt szúrtam be, ám végül is ez volt az indítókép.”

SzD

A Falfoglaló című kiállítás február 8-ig látható, mindennap 16.00–22.00 óráig (vasárnap zárva). Helyszín: Galéria 12 Kávézó és Borbár – XII., Hajnóczy József utca 21.