„Ezután sem hagyjuk cserben az időseket”

– A kijárási korlátozások megszüntetése óta szabadabb lett az életünk, most már az idősek is bátrabban merészkednek ki lakásaikból. A lazításokkal összefüggésben csökkent a Hegyvidéki Segítő Központ szolgáltatásait igénybe vevők száma?

– Az idősek kellően óvatosak, érthető módon még mindig tartanak a fertőzéstől, de a természetes igényük is megvan, hogy az életük visszatérjen a normális kerékvágásba. Örülnek, ha végre kiszabadulhatnak otthonról, hiszen hónapokon keresztül bezárva éltek. A saját környezetemben is azt látom, hogy ha tehetik, inkább maguk intézik a vásárlást, és kihasználják azt a délelőtti idősávot, amit számukra tartanak fenn a piacokon, élelmiszerüzletekben, drogériákban, valamint a gyógyszertárakban. Emiatt egyre kevesebben kérik a Hegyvidéki Segítő Központtól a bevásárlást, a gyógyszerbeszerzést. Az önkormányzat által ingyenesen biztosított, mosható védőmaszkok házhoz szállítása iránt is csökkent az igény – valószínűleg azért, mert ezekhez már szinte mindenki hozzájutott, akinek szüksége volt rá. Az ebédszállítást ugyanakkor, ami hamar népszerű lett, a mai napig sokan igénylik.

– Meddig működik a Hegyvidéki Segítő Központ?

– A jelenlegi formájában június 30-ig, ám a terveink szerint nem szűnne meg, hanem összeolvadna a Hegyvidéki Szociális Központtal. Azokat az időseket, akik a központon keresztül kerültek a látókörünkbe, és a járványveszély elmúltával is támogatásra szorulnak, természetesen ezután sem hagyjuk cserben: ők a továbbiakban is segítséget kapnak majd a szociális ellátórendszerünkben.

– Egyre többen térnek vissza a „home office-ból” a munkahelyekre. Sok önkéntes és önkormányzati dolgozó esik ki emiatt az időseket segítő csapatból?

– A munkahelyek újraindulásával kevesebb lett a ráérő önkéntesünk, de még mindig van egy lelkes „kemény mag”, amelyre számíthatunk. Az óvodai és a bölcsődei dolgozók június 2-tól gyakorlatilag teljes létszámban újra a gyerekek mellett vannak, és a családsegítő, továbbá a szabadidősport központ munkatársai is fokozatosan visszatérnek a korábbi munkarendjükhöz. A közművelődési intézmények dolgozóinak többsége ugyanakkor az érvényben lévő látogatási tilalom miatt továbbra is az időseket segíti, és persze a zárva tartó idősklubok munkatársai is a házhoz menő ellátásokban vesznek részt még egy ideig. Összességében tehát csökkent a hadra fogható segítők száma, ám így is elegendően vannak ahhoz, hogy a következő hetekben is el tudják látni feladataikat.

– A Hegyvidéki Segítő Központ alapítójaként mik az eddigi tapasztalatai? Elérte a célját a szervezet?

– Időbe telt, amíg felépítettük a Hegyvidéki Segítő Központ jogi, informatikai és logisztikai hátterét, de megérte az alapos munka, mert a működésünkkel kapcsolatban nem merült fel probléma sem az önkéntesek, sem pedig az ellátottak részéről. Remélem, nem lesz rá szükség, de ha újabb veszélyhelyzet adódna, könnyen újraindíthatjuk a már bevált rendszerünket.

– Számított az induláskor az önkéntesek „rohamára”, arra, hogy ennyi ember szeretne részt vállalni a segítőmunkában?

– Rendkívül pozitív élmény volt számomra, hogy a Hegyvidéken élők közül milyen sokan ajánlották fel önzetlen segítségüket. Az önkormányzati dolgozók is nagy számban jelentkeztek, közülük többen is meséltek arról, mennyi szép pillanatot adott nekik az idősekkel kialakított személyes kapcsolat. A szervezőmunka, annak minden fáradságával együtt, nekem és koordinátor kollégáimnak is sok örömet okozott: az egyik munkatársam például, aki most vonulhatott volna nyugdíjba, kérte, hadd maradjon még a rendszerben, annyira megszerette a rá bízott feladatot. Sok köszönetet kaptunk a szolgáltatásainkat igénybe vevő idősektől, voltak, akik szívhez szóló levelükben fejezték ki hálájukat. Ezek a visszajelzések mindenkit megerősítenek abban, hogy érdemes volt csatlakozniuk a Hegyvidéki Segítő Központhoz, hasznos munkát végeztek az idősekért.

z.