A Tschögl család városmajori háza
A német származású Tschögl család tagjai tehetős polgároknak számítottak Budapesten a múlt század elején. Saját bérházuk a Báthory utcában állt, az Istenhegyi úton pedig négy egymás mellett fekvő erdős telket birtokoltak.
A három fivér közül Vilmos (1851–1926) ügyvéd lett, Gusztáv kormányfőtanácsos (1853–1935) és Henrik kereskedelmi főtanácsos (1855–1937) pedig a Hoffmann József kereskedelmi cég társtagjaként gabona-, gyarmatáru- és dohány-nagykereskedéssel foglalkozott. A király kettőjüknek mint udvari szállítóknak a hazai kereskedelem fejlesztésében szerzett érdemeik elismeréséül magyar nemességet adományozott, siklósi előnévvel.
Tschögl Henrik, a Fűszerkereskedők Országos Egyesületének alapítója és díszelnöke nem a családi házban, hanem az Andrássy úton lakott feleségével, Gaszner Boriskával, aki egykor a Magyar Királyi Operaház magántáncosnője volt. Nyári lakásul azonban közel négy évtizedig a Városmajor utca 50. számú házat használták, amely az utca felé földszintesre, kert felőli szárnya pedig emeletesre épült.
Ebben a régi polgári otthonban az idős Henrik gyakran „magában ült kutyájával a hatalmas kőrisfák árnyában álló Apolló-mellszobor előtt”, élvezte a kertjét, a telet (ha a hideg hónapokra is ott maradt) „az utcafelé fordított keskeny ablakos lefüggönyzött lakás félhomályában töltötte”. Halálhírét a Pesti Napló 1937. június 9-én közölte: „Siklósi Tschögl Henrik, a Hoffmann József ismert budapesti gyarmatáru nagykereskedő cég szeniorfőnöke hirtelen meghalt Ischlben. Siklósi Tschögl Henrik 82 éves volt és legutóbb hosszabb betegségen esett át. Felesége társaságában üdülést keresni utazott Ischlbe, ahol nagyon jól is érezte magát. Hétfőn Tschögl Henrik szokása szerint lepihent, a 82 éves öregúr nem ébredt fel többé. Álmában, fájdalom nélkül, könyörületesen végzett vele a halál. Siklósi Tschögl Henrik a budapesti kereskedőtársadalom egyik vezető alakja volt. 1894-ben ő alapította a Magyar Tudakozódó Egyletet, amelynek 25 évig elnöke volt és amelynek vezetésében később is mindig élénk részt vett. Siklósi Tschögl Henrik régi budapesti patrícius családból származott és az öröklött tradíciók értelmében vezette vállalatát.”
Özvegye hamarosan lebonttatta a többnyire nyaralóul szolgáló épületet, és unokaöccsével, Tschögl Miklóssal közös tulajdonban háromemeletes bérházat építtetett a helyére. A tervezéssel Olgyay Viktor festőművész fiait, az Olgyay ikerpárt, Aladárt és Viktort bízták meg, akik a háború után Amerikában váltak igazán elismert építészekké. Az 1941-ben elkészült ház statikusa Éhn József és Weltzl János volt, a kivitelezés Báthory István és Klenovits Antal cégének munkája.
Mivel a keskeny utcáknak akkoriban még létezett az a sajátossága, hogy a kocsisok és az autók az ablakokig felverték a port, az Olgyay fivérek háttal kifelé rajzolták meg az épületet.
„A lakások 18 lakószobáját a Kissvábhegyre felnyúló öreg fákkal ékes kertre fordították, s a szűk és lármás utca felé helyezték el a lépcsőházat, a konyhákat és cselédszobákat, meg a fürdőszobákat. A szép kert adottságainak legteljesebb kiélvezését a tetőterrasz biztosítja. Ez a remekszép nyitott nyári lakótér félig zárt verandájával, zuhanyozójával a legfelsőbb emelet egyik lakásához tartozik, s annak lakószobájából érhető el. A többi lakás az egész homlokzati szélességet elfoglaló keretezett erkélyekről élvezheti a kert levegőjét, az egyik földszinti lakásból pedig közvetlen kijárás szolgál a kertbe.
Egészen újat hoz az alagsori garázsnak a lakásokkal való szerves összekötése. A hazatérő lakó saját kulcsával nyithatja ki a garázs kapuját, és miután kocsiját elhelyezte, a személyfelvonóba a pincei állomáson belépve érheti el lakását. Hasonlóképpen hagyhatja el kocsiján a házat. Újítás ez, mivel ezideig Budapesten a lakásból ki kellett menni az utcára – esetleg esernyővel – és az utcáról volt a garázs elérhető. Bizonyos, hogy ez a kényelem a lakók számára igen vonzó lesz, az elrendezés követésreméltó példa.
Az épület megjelenése a belsőnek tökéletes kifejezője, az utcai homlokzat az adottságok következménye, a lépcsőház üveghenger felülete, a konyhák kis nyitott erkélyei, árnyékokban gazdag plasztikus hatást biztosítanak. A falfelületek fehér és kék sávozása derűssé teszi az utcai homlokzatot. Az udvar sárgás homlokzatát tágas erkélyek keretei – osztják és nem tagolják, mert rendet, egyszerűséget és áttekinthetőséget kerestek a tervezők, nem pedig azt a híres tagolt mozgalmasságot, amely 20-30 év előtt divatozott, azzal az eredménnyel, hogy a tájékozatlan utód azt vélheti: mivel a ház miden ablaka más formájú és más arányú, azokat az építtető bontási anyagkereskedőknél vásárolta össze. Igaz, hogy már ez a tévhit is a romantika síkjára vezet és így a tervezők ugyancsak elérték a maguk célját.
Az egész épületen egy új életszellem nyilvánul meg: egyszerű, derűs élet keresése. Az építtető és a tervezők megegyeztek abban, hogy nem akarnak palotautánzatot építeni, az aránylag kis lakások bérlői számára – viszont az adott keretek között az elérhető legtöbb kényelmet akarják nyújtani, elsősorban a természeti környezet élvezetét biztosítják a lakóknak.” – írta dr. Bierbauer Virgil a Tér és forma 1941/9. számában.
A „fordított ház” közepén elhelyezett lépcsőházból szintenként öt erkélyes lakás nyílt: két nagy előszobás vagy inkább folyosós, két szoba-hallos, konyhás, öltöző-, fürdő- és cselédszobás, valamint három garzon (előtér, szoba, főzőfülke, fürdőszoba) beépített szekrényekkel. A harmadik emelet bal oldali lakásából lépcső vezetett a tetőszintre, ahol napozóteraszt alakítottak ki, minden egyéb kiszolgálóhelyiség (mosókonyha, szárító, kazán, szénraktár és óvóhely) az alagsorba került.
A bérház tulajdonosai 1944-ben özvegy siklósi Tschögl Henrikné (fszt./3.) és siklósi Tschögl Miklós (III/5.) voltak. Ott lakott még: Ginyovszky Ferenc (fszt./1.), dr. Rákosi Gyula (fszt./2), Szigeti János házfelügyelő (fszt./4.), Marton Ákos építőmester (I/1.), dr. Veress László (I/2.), Tóth Terézia (I/3.), Vásárhelyi Júlia írónő (I/4.), dr. Kozák Lajos (I/5.), özvegy Sömjén Györgyné okleveles gyógyszerész (II/1.), dr. Majtényi Viktor (II/2.), Takács Irén (II/3.), Jakabffy Lóránt katonatiszt (II/4.), Faluvégi Albert magyar királyi százados (II/5.), Fellegi János (III/1.), Remenár Gézáné (III/2.), özvegy Fehér Mihályné (III/3.) és ifj. Predmerszky Géza tollkereskedő (III/4.). A garzonok átlagos bére 1200, a kétszobás lakások ára 2200 pengő volt.
Tschögl Miklós a háborút követően Amerikában telepedett le. Tschögl Henrikné Gaszner Borbála 1962-ben hunyt el Városmajor utcai lakásában, 95 éves korában.
Verrasztó Gábor