Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

A legszokatlanabb az érkezés volt

Elsősorban a tanulók érkezése volt az, ami a veszélyhelyzet miatt eltérő volt a korábbi évek első érettségi napjától – erről is beszélt lapunknak Karacs Zsuzsa, a Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium, Német Nemzetiségi Gimnázium igazgatója.

– Zökkenőmentesen zajlott az első nap?

– Igen, minden rendben zajlott. Hatvannégy végzősünk van az idén, szinte az összes diákunk itt volt az érettségi első napján, egészségi okokból hiányzó egyetlen tanulónk sem a járvány miatt maradt távol. A pedagógus kollégák is teljes létszámban megjelentek, és bár az általános iskolai pedagógusok is készenlétben álltak, végül egyikük segítségére sem volt szükség.

– Mit mondanak a diákok, nehezebb volt így, online oktatás mellett felkészülni?

– Inkább más. Komolyan készültek az írásbelire, hiszen a korábbi években is arra kapták a több pontot – százat, a szóbelin elérhető ötven ponthoz képest. Úgyhogy erre eddig is nagyobb súllyal készültek, és úgy tűnik, nagy meglepetés most sem érte őket.A_Hegyvideken_is_megkezdodtek_az_erettsegi_vizsgak2

– Az, hogy ebben az évben nincs szóbeli, csak írásbeli, jelentheti-e azt, hogy a szóbelin mérhető tudás megjelent feladatként az írásbelin?

– Ezt így konkrétan nem mondanám, de a magyartanár szerint nagyon jó feladatsort kaptak a gyerekek, és éppen erre készültek. Mint mondtam, korábban is úgy oszlott meg a két vizsga súlya, hogy dupla annyit ért az írásbeli, mint a szóbeli.

– Vajon beszámít az értékelésbe, hogy különleges az idei érettségi?

– Nem számíthat bele, a súlyának ugyanakkorának kell lennie, mint bármely más évben letett érettségiének! Ezt biztosítja az is, hogy nem lehet eltérni a javítási útmutatótól, a szerint kell javítani. Az értékelésben semmiképpen nem jelenthet kedvezményt, hogy ilyen különleges helyzetben folynak a vizsgák.

– Másfél hónap után először találkoztak egymással a gyerekek. Ez nem nehezítette a másfél méteres biztonsági távolságtartást?

– Bár tényleg nem annyit találkoztak, mint amikor iskolába jártunk, de nyilvánvalóan tartották egymással a kapcsolatot, ha nem is személyesen. A teremben, a vizsgán megvolt a biztonságos másfél méteres távolság. Az intézményben is szigorúan betartottak minden szükséges óvintézkedést, amit kellett. De hazafelé, az utcán látszott, hogy felszabadultan, fesztelenül beszélték meg egymással az élményeket.

– Milyen volt a hangulat?

– Amint kiosztottuk a feladatokat, onnan kezdve már nem volt különbség, úgy zajlott minden, mint a korábbi években, mint rendesen. A szájmaszkokon kívül, és attól eltekintve, hogy emiatt néha nem lehetett érteni, mit mondanak, nem volt különbség. Ugyanolyan izgatottak voltak, mint az előző évek érettségizői az első napon. Inkább nekem volt furcsa érkezéskor azt látni, hogy csak sorban állással tudtak bejönni, de amikor leültek, minden visszazökkent a régi, megszokott kerékvágásba. Azt láttam, hogy jó a hangulatuk, nekik is tetszett a feladatsor, és ők is azt mondták, megkönnyebbülve, hogy nem volt extrém nehéz.A_Hegyvideken_is_megkezdodtek_az_erettsegi_vizsgak3

AI.