Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Az online tanulással is barátkozni kell

Leginkább a szemkontaktust hiányolja az online oktatásban Boros Levente. Az ötödikes fiú nehezen szokja meg barátai hiányát, bár amennyit lehet, beszélgetnek a virtuális térben.

– Szereted az újfajta tanulást?
– Szeretem, bár elég nehéz. Nem könnyen indult be, mert eleinte kevés feladatot kaptunk, aztán meg néha túl sokat.
– Naponta mennyi időt tanulsz?

– Három órát töltök a számítógép előtt, és még utána is legalább egy órát tanulok, hogy minden feladatot megoldjak.
– Más így tanulni, mint az iskolában?

– Szerintem nehezebb, mert nem magyarázzák el annyira, mint amikor az osztályban vagyunk. Nem látjuk úgy egymást, és a tanár sem látja az arcunkon, hogy mikor nem értjük, amit mond. Sokkal több mindenkire kell figyelni. Szerintem most a tanároknak is jóval többet kell gépelniük, észrevettem, hogy még hibáznak is.Az_online_tanulassal_is_baratkozni_kell– Vicces volt ezt látni?
– Igen, bár egyelőre csak egyszer fordult elő ilyen. Az is nehéz, hogy van, amikor egyszerre sok anyagot kapunk. Szerencsére olyan is van, hogy kevesebbet, akkor jobban be tudom osztani, hogy mindent meg tudjak csinálni.
– Van azért olyan is, ami könnyebb?

– Az benne a könnyebb, hogy sokkal kényelmesebb, mert közben például enni is tudok.
– Melyik iskolába jársz, az osztálytársaiddal hogyan tartod a kapcsolatot?

– Az ELTE gyakorlóiskolájába járok. A többiekkel online csoportban tartjuk a kapcsolatot. Ott szoktuk megbeszélni a leckét, és egyeztetjük, ki hol tart.
– Barátok?

– Most velük is maximum a közösségi oldalakon beszélgetünk, nem találkozunk egymással. Ők is mindig otthon vannak.
– Mivel töltöd az idődet, amikor nem tanulsz?

– Legtöbbet a testvéremmel vagyok, ő két és fél éves. Vagy játszom vele, vagy vigyázok rá.
– És amikor nem vele vagy?

– Játszani szoktam egyedül is. Vagy a számítógépen, vagy legózok. Mindenféle gépeket építek, például motorcsónakot, autót, repülőgépet. Mindig kitalálok valamit.
– Meg is tartod, amit építettél?

– Egyelőre igen. Aztán, ha elfogy a legó, lebontom, és újakat építek.
– A levegőre nem is mész?

– De, csak itt a kertben, délben is, és délután, ha szép idő van. Akkor is a testvéremmel játszunk.
– Úgy hallottam, ügyes hokis vagy. Hogyan tudsz most edzeni?

– Egyelőre sehogy. Az edzőnktől személyre szóló edzéstervet kapunk majd, de ez még nem jött meg. Addig az akadálypályán gyakorolok, amit a kertben építettem, vagy a szüleimmel focizunk, pingpongozunk.
– Örültél, amikor megtudtad, hogy nem kell iskolába menni?

– Nem is tudom… Elsőre sem gondoltam, hogy ez szünet lesz. Először aggódtam, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, de szerencsére így is tudunk beszélgetni. Azért kicsit unalmas így, jó lesz, ha vége lesz.

AI.