A tökéletes növény

A magyar nyelv „tök” szava szláv eredetű, valószínűleg fejet jelentett azelőtt, mielőtt a növényre ragadt. Ezzel az elmélettel kapcsolatban azonban érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb tökféle Amerikában őshonos, csak a lopótököt ismerték és termesztették az Újvilág felfedezése előtt. A valószínűleg Afrikában termesztésbe vont és már az ókorban Európában is széltében-hosszában elterjedő lopótök pedig nagyon sokféle alakot tud felvenni, de tipikus fejformát ritkán.
Ha a nyelvészet tudományából átevezünk a botanika felségvizeire, akkor még hozzátehetjük, hogy a lopótök nem igazi tök, azaz olyan értelemben nem az, hogy nem tagja a tökfélék nemzetségének. Ebbe ugyanis csak mintegy 25-30 egynyári vagy évelő futónövény tartozik. Köztük a nálunk leggyakrabban termesztettek: a spárgatök, a cukkini, a patisszon és a sütőtök.
A tökféléket magról szaporítjuk – vagy előfordul, hogy bárminemű közreműködésünk nélkül a növény saját maga gondoskodik a szaporodásáról, amikor a kidobott tökmagokból spontán kikel. Ez akkor szokott feltűnni, amikor tavasszal a komposztálóban életerős palánták sokat ígérő levelei árnyékolják be az almahéjat és a kávézaccot.A hegyvidék köves, kissé meszes talajait ismerve nincs is jobb helye a töknek, mint a szinte korlátlan tápanyagot biztosító (és folyamatosan gazdagodó) komposztálóban. Már amennyiben a nap is odasüt, mert a tök kedveli a sok fényt. A nyári hőségben gyakran látni kora délután a napon kókadozó tökleveleket, amint késő délután fellélegeznek, és még le sem száll az este, újra kifeszítik lapuleveleiket. Ha megöntözzük a tövet, akkor ez a folyamat még gyorsabban és látványosabban játszódik le. A tök arra is tökéletesen alkalmas, hogy felkeltse a gyerekek kertészeti érdeklődését, mert a fáradságos locsolásnak szinte azonnal meglátszik a jótékony hatása.
Visszatérve az igényeire, meg kell említeni, hogy vitorlányi leveleivel nem szereti a szelet. A parasztudvarokban ezért a tök fészkét a szél felőli oldalon kukoricával vagy napraforgóval ültették körül. Ezek a magas növények megvédték a tököt, közben még termést is érleltek.
A tök nyár derekán bontja sárga virágait, amelyek helyén fajtától és fajtól függő méretű termés kezd hízni. Ha ujjnyi méretű zsenge cukkinikat szeretnénk termeszteni, akkor semmi dolgunk, de ha több tíz kilós óriástökkel akarunk dicsekedni, akkor az első megkötött termés után el kell távolítani a virágokat, hogy minden energiát az az egy kabak kapjon meg.Az augusztus vége után nyíló virágokat mindenképpen eltávolíthatjuk, mert olyankor már nincs ideje a növénynek a termés beérleléséhez. A szerteszét futó hajtásokat azonban kíméljük meg, és óvatosan irányítsuk vissza a tő közelébe. Azért ne vágjuk le őket – még ha kedvük is támadna futni a gyepen –, hogy a pótlásuk ne vonjon el energiát a termésérleléstől.
A tök nevelésének egyesek szerint az (is) a titka, hogy a termést fel kell emelni a talajról. Tehetünk alá deszkát, rekeszt vagy tulajdonképpen bármit, ami eltávolítja, elszigeteli a hideg talajtól – és a kártevőktől. A talajon szépen hízó termés gyakran felkelti a rovarok, hangyák és csigák érdeklődését, de ezek ritkán tesznek komoly gazdasági kárt a termésben, inkább bosszantóan elcsúfítják a tököt. A nyári melegben a madarak, sőt időnként a kertbe tévedő emlősök is megdézsmálják a lédús, ínycsiklandó kabakokat. Ha – és ez a Hegyvidéken nem is olyan légből kapott feltételezés – egy lakott területen csatangoló vaddisznó fedezné fel a kiskert díszét, akkor valószínűleg semmi sem marad a vadkárvallott termésből…
A tököt fajtától és felhasználástól függően kell szedni. A már emlegetett cukkinik néhány nappal a virágzás után konyhakészek, a patisszonnak legalább egy hónap kell a beéréshez, az óriástököket pedig csak az első fagyok előtt érdemes leszedni.
A tökök hűvös helyen jól tárolhatók, így akár a tél közepén is elővehetünk egy saját kertből származó sütőtököt. Az energiában gazdag magokat pedig vagy pirítsuk meg, vagy tegyük a komposztba, hogy az érdes tökhajtások a következő évben is futhassanak a szélrózsa minden irányába.

B. I.