Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Hőszigethatás a XII. kerületben

A hősziget kifejezés újkeletű jövevény nyelvünkben, mégis napi szinten befolyásolja életünket, legfőképpen a kínos gonddal és folyamatosan kiszolgált komfortérzetünket. Érdemes hát megismerkednünk vele, különösen a Hegyvidék különleges természeti és domborzati adottságainak tükrében.

A városok sajátságos klímájának megfigyelése során a 80-as években ismerték fel a szakemberek a hőszigetjelenséget, amely leegyszerűsítve a sűrűn lakott településrészek jelentősebb felmelegedését takarja. A pillanatnyi időjárási viszonyok által befolyásolt, mégis – bár eltérő mértékben – egész évben megfigyelhető jelenség könnyen magyarázható, hiszen az épületek és a burkolatok nappal felmelegszenek, és éjjel sem tudnak lehűlni, így folyamatosan nő a betonsivatagok hőmérséklete. Mindehhez járul az emberi tevékenységek – különösen a közlekedés – hőtermelése és a légszennyezettség.
Visszás módon a lakások, irodák hűtésére használt klímaberendezések tömege is melegíti a külső környezetet, és végső soron azt a környezeti hatást erősíti, ami elől menedéket kínál. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a globális felmelegedés is jobban érvényesül a hőszigetek valamelyikén nyaralva, mint az akár néhány kilométerre fekvő természeti környezetben. Ráadásul a Kárpát-medence – a fővárosnak is helyet adó – középső része felmelegedés szempontjából a legérzékenyebb.Hoszigethatas_a_XII._keruletben1Azt, hogy mennyire nagyvárosi jelenségről van szó, jól mutatja a kisvárosokkal, falvakkal történő összehasonlító elemzés. Ugyanazon a nyári hőségnapon a napközbeni felmelegedés a két településféleségen azonos, de késő délutántól a ritkán beépített, kertes zöldövezetek sokkal gyorsabban és jobban lehűlnek. Mire a nap lebukik a horizonton, a vidéki környezet levegője akár 2-4 fokkal is hűvösebb lehet, mint a városié. Összességében az sem sokat változtat a dolgon, hogy a városi kőrengeteg – hőtehetetlensége folytán – másnap kicsit lassabban melegszik fel, mert ilyenkor alig észlelhető a kialakuló hőmérsékleti különbség.
A vidék-nagyváros összehasonlítás már átvezet minket lakóhelyünkre, a Hegyvidékre. Különleges adottságai miatt kerületünkben egyszerre találhatók meg a sűrűn beépített városi elemek és a nagy kiterjedésű, lakatlan rekreációs erdők. Mérések igazolják, hogy amíg a Normafa árnyas erdőfoltjainak talaján egy nyári napon ebédidőben is 15 és 20 ˚C közötti értékeket lehet mérni, addig a városban az aszfalton 35 ˚C fölé kúszik a hőmérő higanyszála. Csekély vigasz, hogy a kerületi hőszigetek – az Alkotás utca és a Krisztina körút környéki lakóövezetek – a még további 5-10 fokkal melegebb belváros felől nézve vágyottan hűvösek és élhetők.hősHoszigethatas_a_XII._keruletben2Önmagában a hőszigethatás csupán egy érdekes városi éghajlati jelenség lenne, de mivel jelentősen befolyásolja az érintett emberek hőérzetét és ezen keresztül az egészségét, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A kerület lakóinak nagy része időskorú, nekik még fokozottabb a hőmérsékleti érzékenységük.
Mit lehet tenni a már meglévő városrészek élhetőségének javítása érdekében? A várost átépíteni nem tudjuk, de a leburkolt részek arányának csökkentésével, vagy a csapadék jobb hasznosításával elérhetők eredmények. Ezenkívül fontos a zöld növényállomány jelenlétének növelése, amiben a közparkok mellett a lakosság is segíthet. Már egy gazdagon beültetett terasz is érezhető és jótékony hűtőhatást jelent, s ha a házak minden terasza és erkélye ilyen, akkor a hatás összeadódik.
Mindehhez pedig kiegészítésként jön nyugat felől a kerület egyik láthatatlan természeti ajándéka: a domboldalakon leereszkedő frissítő szellő. A budai hegyek erdői felől a város egyik fontos átszellőzési csatornáján érkező levegő teszi a Hegyvidéket az egyik legélhetőbb fővárosi kerületté. Ezen túlmenően ez a hatás ad reményt, hogy a klimatikus változásokhoz történő alkalmazkodás során, természeti értékeinket megóvva és kihasználva, fenn tudjuk tartani ezt a kedvező állapotot.

(Barta)