Gyalog, autóval és biciklivel is érkeznek az önkéntesek
Maradjunk otthon! A járvány miatt immár hetek óta ezt kérik a hivatalos szervek mindannyiunktól, különösen a leginkább veszélyeztetett idősektől. Legtöbbjük így is tesz, sokaknak azonban támogatásra van szüksége ahhoz, hogy el tudja látni magát. A Hegyvidéken több mint kétszáz önkéntes jelentkezett, hogy segít nekik.
A koronavírus-járvány miatt leginkább veszélyeztetett idősek ellátása érdekében a Hegyvidéki Önkormányzat létrehozta a Hegyvidéki Segítő Központot, amely élelmiszert, gyógyszert, valamint ebédet szállít ki mindazoknak, akik ezt nem tudják megoldani családtagjaik, rokonaik, ismerőseik közreműködésével. A feladatok elvégzéséhez önkénteseket keresett, igencsak eredményesen: több mint kétszázan jelentkeztek.
A nehéz helyzetet érzékelve a Hegyvidéken azonnal megmozdultak a civil közösségek és a pártok is, például a Magyar Kétfarkú Kutya Párt helyi szervezete, amely a saját segítőivel visz házhoz élelmiszert és gyógyszert. Emellett számtalan egyéni felajánlás jelent meg a közösségi oldalakon.
Sélley László az elsők között jelentkezett önkéntesnek a Hegyvidéki Segítő Központnál. „Meglehetősen gyakran előfordul, hogy az idősek, akik hálásak minden segítségért, elérzékenyülnek, a könnyeiket törölgetik, amikor kiviszem nekik a kért élelmiszert. Van, aki hajtogatott papírdísszel, más egy festett képpel ajándékozott meg húsvét alkalmából” – meséli.
Ha kell, ebéd-, gyógyszer- és élelmiszerkiszállítást is vállal, eddig ez utóbbira mutatkozott igény. Autóval jár; van, hogy egy nap csak egy címre kell mennie, máskor viszont három-négy emberhez is eljut. „Bíznak bennünk, de azért óvatosak is – mondja. – Egy alkalommal, amikor elfelejtettem feltenni a hivatalos kitűzőmet, rögtön megkérdezték, ki vagyok, és honnan jöttem.”
Persze mindenki kellően elővigyázatos, általában kesztyűben és maszkban veszi át az árut, s természetesen László is védőfelszerelésben viszi házhoz a szatyrokat. „Mindig megkérdezem tőlük, hogy vannak, ők pedig szívesen beszélgetnek velem – folytatja. – Ebben az időszakban a szokásosnál is nagyobb igényük van arra, hogy szót váltsanak valakivel.”
Úgy látja, legtöbben a bezártság és a különféle betegségeik ellenére is megőrizték a jó kedélyüket, és bíznak abban, hogy hamarosan elmúlik a járványveszély. Ha a családról, a gyerekekről és az unokákról esik szó, akkor azért könnyes lesz a szemük, hiszen hiába tartják velük a kapcsolatot telefonon vagy interneten, a személyes találkozásokat semmi sem pótolja.
•
„Eddig kétszer kértem élelmiszerkiszállítást a Hegyvidéki Segítő Központtól” – meséli Méhes Györgyné, aki az interneten olvasott az önkormányzat kezdeményezéséről. Egyik alkalommal egy hölgy, másodszor egy úr vitte ki hozzá a megrendelt termékeket, „mindketten rendkívül kedvesek, készségesek voltak”.
Az idős asszony rendszeresen beszél telefonon a lányával, ő azonban nem tud boltba járni, mert hozzá hasonlóan otthon kell maradnia. „Nagyban megkönnyíti az életünket, hogy az önkormányzat és az önkéntesek segítenek a bevásárlásban” – teszi hozzá.
Örül minden segítségnek, de fontosnak tartja azt is, hogy ez ellenőrizhető keretek között történjen. Nem véletlenül: korábban már visszaélt a bizalmukkal egy trükkös tolvaj, aki segítőnek adta ki magát.
„Kötelező gyakorlatként éljük meg, hogy itthon kell lennünk, próbálunk vidámak maradni a férjemmel” – mosolyog. A korlátozások ellenére úgy érzi, a szerencsésebbek közé tartoznak, hiszen van kertjük, kimehetnek a szabad levegőre, ami sokaknak nem adatik meg mostanában.
•
„Miután rögzítettük a beérkezett igényeket, az egyes feladattípusokra megkeressük az önkénteseket a rendszerünkben. Minden alkalommal telefonon is megkérdezzük őket, tudják-e vállalni, amit rájuk bíznánk” – beszélt Vincze Andrea a Hegyvidéki Segítő Központ működéséről.
Az önkéntesek egyik koordinátora – aki az önkormányzat hatósági irodájának munkatársaként maga is jelentkezett a szervezői munkára – elmondta, hogy az első hetek tapasztalatai kifejezetten pozitívak, a segítők rendkívül lelkesek. Szerencsére sokan jelentkeztek, így vannak, akik még nem kaptak megbízást, ám ezen a héten már őket is „hadra fogják”.
„Nem találkoztam még olyan önkéntessel, aki visszautasított volna valamilyen munkát” – említette a koordinátor. A segítők kiválasztásánál az egyik legfőbb szempont, hogy ne utazzanak sokat a kiszállítás miatt, emellett az élelmiszercsomagok elvitelénél előnyben részesítik a gépkocsival rendelkezőket, hogy ne kelljen gyalogosan cipelni a nehéz pakkokat. Ám az sem kizáró ok, ha nincs autó: az egyik sportos alkalmi munkatárs biciklivel hozza-viszi az élelmiszereket.
z.