A járvánnyal és a hideggel is meg kell küzdenie a szeretetszolgálatnak
Most különösen nagy szükség van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkájára, mivel a koronavírus-fertőzéstől és a téli hideg veszélyeitől is meg kell óvni a fedél nélkül élőket. Aba Csabát, a Krisztinavárosi Hajléktalan Centrum vezetőjét a legnagyobb kihívások és sikerek mellett arról is kérdeztük, mit tehetnek azok, akik segíteni szeretnének krízishelyzetben lévő embertársaikon.
– Amikor a beszélgetésünk időpontját egyeztettük, említette, hogy mostanában különösen sok a feladatuk. A koronavírus-járvány nehezíti meg ennyire a mindennapjaikat?
– A COVID-19 magyarországi megjelenése óta tart nálunk a krízisidőszak. Nagyjából ugyanannyi emberrel foglalkozunk, mint előtte, ugyanakkor a pandémia miatt most eggyel több dologra kell figyelni. A járványügyi előírásokat maximálisan betartjuk, miközben kiemelten foglalkozunk azzal is, hogy a gondozottakat tájékoztassuk az érvényben lévő korlátozásokról, valamint arról, hogyan óvják meg önmagukat és a környezetüket is a fertőzéstől.
– Mik az eddigi tapasztalataik, hogyan viselik a hajléktalan emberek ezt a nehéz időszakot?
– Van, aki nehezebben, de minden ember más. Azt gondolom, a hajléktalanokat is elérte az információ. Az intézményekben plakátokat helyeztünk ki, a maszkviselés és a higiénés szabályok mellett olyan fontos dolgokra is felhívjuk a figyelmet, mint például a cigarettacsikk összeszedésének veszélye. Az idősotthonokra jellemző nagy átfertőződés szerencsére nem volt, eddig sikerült alacsonyan tartani a kórházi ellátást igénylő esetszámokat.
– Kihívásokból, sajnos, nincs hiány: egyszerre kell megküzdeniük a járványhelyzettel és a hideggel.
– Az időjárás miatt – ahogyan arra számítottunk – most még több embernek kell segítséget nyújtani. Az éjjeli menedéket biztosító intézményeink 19 és 7 óra között tartanak nyitva, maximalizáltuk a létszámot, egyszerre hatvanan tudnak bent aludni. Hétvégére most is megnyitottunk egy tornatermet, ahol további ötven ember elhelyezését biztosítjuk. A legtöbb intézményünk nyitott, a nappali melegedőkben naponta akár hetvenen is megfordulnak. Kétóránként szellőztetünk, rendszeresen fertőtlenítünk, monitorozzuk a hozzánk betérők testhőmérsékletét, igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a vírus ne jusson be az intézményeinkbe. Nekünk is nehéz ez a helyzet, hiszen mindannyian szeretnénk biztonságban tudni a gondozottakat, miközben a saját védelmünkre is oda kell figyelni, hogy véletlenül se kapjuk el a vírust, hiszen nem akarjuk megfertőzni a hajléktalan embereket!
– Köztudott, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai nemcsak az elesettek egészségére, hanem a lelki támogatására is odafigyelnek. Minek köszönhető, hogy a hajléktalanok bíznak önökben?
– Fontosnak tartjuk, hogy a segítségre szoruló emberek érezzék, számíthatnak ránk, mellettük vagyunk, jót akarunk nekik, és azt szeretnénk, hogy előrébb jussanak. A támogatásnak sokféle formája lehet: legyen szó egy adománycsomagról, vagy tartalmas beszélgetésről. Tudniuk kell, hogy mi meghallgatjuk őket, nekünk elmondhatják a problémáikat. A járvány előtt a mentális támogatás elősegítéséért kirándulásokat, múzeumlátogatásokat szerveztünk. Olyan élményekben lehetett részük, amik segítettek megfeledkezni a gondjaikról. Ilyenkor ugyanis ők nem hajléktalanok, hanem ugyanolyan egyszerű múzeumlátogatók és érdeklődők, mint mások. Ezek olyan lehetőségek, amik abban segítenek, hogy embernek érezhessék magukat.
– A Hegyvidéki Önkormányzattal közösen 2012-ben indították el a fedél nélkül élők rehabilitációs programját. Mitől különleges ez az együttműködés?
– A Hegyvidéki Önkormányzat is felismerte a személyre szóló rehabilitáció fontosságát. A program részeként a kerületben évente legalább nyolc hajléktalannak nyújtunk támogatást. Az önkormányzat hozzájárulásának köszönhetően élelmiszercsomagokat biztosítunk, továbbá elhívjuk őket az intézményünkbe, ahol komoly szociális munkával próbálunk segíteni a problémáik megoldásában.
– Az együttműködésnek köszönhetően Földi Lászlóné Ibolya – közel harminc év hajléktalan lét után – új életet kezdhetett: otthona, munkája és céljai is vannak. Az ő története komoly siker!
– Azt gondolom, nyolcvan százalékban Ibolya érdeme, hogy sikerült eljutnia idáig – mi csak odafigyelést, gondoskodást nyújtottunk, amit az önkormányzat támogatott. Az együttműködés nélkül nem biztos, hogy ilyen gyorsan ment volna. A példájából sokan erőt meríthetnek: láthatják, hogy igenis van kiút, érdemes energiát fordítani a változásra!
– Ön jól ismeri a Hegyvidéket. Mennyire támogatják a kerületben élők a munkájukat?
– Rengeteg segítséget kapunk adományok és bejelentések formájában. Sokszor azonban az utcai szociális munka során – nem csak a tizenkettedik kerületben – nehézségekbe ütközünk. Rendszeresen szembesülünk azzal, hogy egy lakóközösség napi élelmet, takarót és más tárgyi eszközt ad a környéken élő hajléktalannak. Ez azonban nem szerencsés, hiszen ezek az emberek mindezt intézményi keretek között is megkaphatják.
– Mit tanácsolna a hegyvidékieknek, mit tegyenek, ha segíteni szeretnének?
– A hajléktalan emberekkel nyugodtan kapcsolatba léphetnek: beszélgessenek velük, kérdezzék meg tőlük, mire van szükségük. Ha tehetik, hívják a diszpécserszolgálatunkat; a krízisautónk kimegy, és megfelelő ellátást biztosít az utcán élőnek. A Feszty Árpád utcai Magyar Máltai Szeretetszolgálat Krisztinavárosi Hajléktalan Centrumában örömmel fogadunk minden olyan ruhaneműt, amit az adományozó is szívesen viselne még, hiszen a hajléktalan embereknek is vannak igényeik és igényességük. A kijárási korlátozás óta jóval kevesebb bejelentés érkezik hozzánk, ezért kérjük a lakosságot, hogy a téli hidegben járjon nyitott szemmel – különösen azok, akik 20 óra után is kimehetnek az utcára!
Boussebaa Mimi