Önkormányzati szakértőként Georgiában

A Hegyvidéki Önkormányzat évek óta nagy gondot fordít a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást támogató kezdeményezések meghonosítására. A Hegyvidéki Zöld Iroda olyan fenntarthatósággal és klímavédelemmel kapcsolatos nemzetközi projektekben vesz részt – nemegyszer projektvezetőként –, amelyekben innovatív és hatékony megoldásokat tanulhatunk és próbálhatunk ki a XII. kerületben.

Ilyen kezdeményezés a méhbarát városi környezet és az idősbarát közterületek kialakítása, a zöld recept program, az energiahatékonysági okos megoldások alkalmazása, legújabban pedig a hirtelen lezúduló csapadék kezelésének és hasznosításának kérdése. Az eredmények alapján Szlovákiából érkezett a kérés, hogy a visegrádi országok más szakértőivel közösen zöld innováció témakörben szakmai tanácsokkal segítsük a Dél-Oszét határmenti konfliktuszónában fekvő georgiai települések fejlesztési lehetőségeit. Ottani településvezetőkkel, szakemberekkel és civilekkel beszélgettünk arról, hogy milyen nehézségekkel küzd a lakosság, és mire lenne szükségük a továbblépéshez.

Mi is a probléma Georgiában? Elsősorban az, hogy a határ – sajnos egyáltalán nem barátságos módon – elválasztja egymástól a korábban egységesen működő településeket, gyakran a falvak szélén húzódva szétvágja a jól kiépített és évtizedeken keresztül megbízhatóan működő vízügyi infrastruktúrát, amelynek egy része így az oszét, másik része a georgiai területen maradt. A konfliktusos helyzet pedig nehezíti az öntözőrendszer, az ivóvízhálózat, a vízelvezető csövek karbantartását és üzemeltetését.

Ráadásul, mivel a határ általában a hegyháton húzódik, a klímaváltozás miatti egyre gyakoribb heves esőzések okozta árvizek oszét területről zúdulnak a georgiai falvakra. Az áradás lassítása, megfogása pedig a georgiai oldalról – a völgyből – lehetetlen, ezért nem ritkák a sárlavinák és az erodálódó talajviszonyok. Ezek ellen csak rácshálós sziklaakadályokkal, különféle lefolyást lassító, szikkasztást segítő terelésekkel lehet védekezni, amik meglehetősen drága megoldások.

A vízelvezető csőrendszer az elmúlt tizenöt évben szinte teljesen tönkrement, széttöredezett, elrozsdásodott. A karbantartás és gondozás hiánya miatt a vizesárkok törmelékkel és hordalékkal telítődtek, alkalmatlanná váltak feladatuk ellátására, a feszült helyzet pedig nagyon megnehezíti az egyeztetést a határ két oldalán élők között. A közös karbantartás szinte lehetetlen. A diplomácia gyakorlatának megfelelően messzire, ez esetben egészen Isztambulig kell utaznia a két ellenséges félnek, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek, és a mindkét felet sújtó vízellátási problémáikra megoldásokat találjanak.

A klímaváltozás azonban nemcsak áradásokat, de egyre gyakoribb szárazságot, aszályt is okoz, amire célszerű felkészülnie a helyi közösségeknek. Ha a falvaknak lehetőségük nyílik arra, hogy legalább a georgiai oldalon felújítsák a vezetékrendszert és a gravitációs módon, valamint folyamatos jószomszédi egyeztetéssel – „most nekem kell a víz, holnap, szomszéd, te öntözöl, ma én terelem el az útszéli árokban kilométereken át csordogáló éltető vizet, holnap hozzád folyik majd…” – több száz éve sikeresen működtetett öntözési rendszert, akkor érdemes lesz a víz megtartására, gyűjtésére és tárolására is olcsó és egyszerű megoldásokat találniuk.

Az oszét területeken jelentős mennyiségű rétegvízkészlet található, amely korábban a környék ivóvízellátását biztosította. Az ehhez való hozzáférés viszont már nehézkes, vagy akár teljesen lehetetlen, így történhetett meg, hogy néhány településen hosszú évekig nem volt ivóvíz, aminek következtében az egykor virágzó, Tbiliszihez és Gorihoz viszonylag közel eső falvak szinte teljesen elnéptelenedtek.

A kormányzat hazai programok és nemzetközi támogatások segítségével igyekszik javítani az életkörülményeken, a vízellátást fúrt kutakkal próbálja megoldani, fejleszti az úthálózatot, gázellátást, elektromos rendszert épít ki, iskolákat üzemeltet, sőt, a településeknek – mint hegyi faluközösségeknek – különleges kedvezményeket biztosít. Az erőfeszítések ellenére azonban, jelentős részben a vízellátási gondok miatt, a háború után csak kevés településen indult be a lakosság visszaköltözése.

A visegrádi országok szakértői a kormány népességmegtartó munkáját igyekeznek támogatni azzal, hogy feltárják a kialakult helyzetet, meghatározzák a fejlesztési igényeket és lehetőségeket, ezzel megalapozva a kormányzati vagy nemzetközi támogatások hatékony és célzott felhasználását. Büszkék vagyunk arra, hogy ebben a segítő folyamatban önkormányzatunk is részt vehet.

Hamza Zsófia

(Hegyvidéki Zöld Iroda,

nemzetközi pályázatok)