Kertbarát megoldások a fatuskók eltávolítására

A tavalyi szárazság és extrém nyári hőhullámok alaposan megtizedelték a Hegyvidék fenyőállományát. Az idén már több mint 500 fa kivágását jelezték a kerületiek, ami a korábbi évek átlagának többszöröse. A kiszáradt, beteg fák között elenyészően kevés a lombhullató, a leggyakoribb a luc- és az ezüstfenyő. Amikor a favágó dolga végeztével elmegy, akkor minden esetben marad egy – jó esetben a talaj szintje közelében levágott – tuskó, ami amellett, hogy nem nyújt esztétikus látványt, akár egy évtizedig is ott lehet, akadályozhatja a fűnyírást és új növény telepítését is.
Előfordul, hogy a tuskók kiégetését ajánlják mint könnyen kivitelezhető és akár egy kellemes bográcsozással is kiegészíthető módszert, de a Hegyvidék adottságai mellett ez nem javasolt megoldás. Minden kétséget kizáróan az a legegyszerűbb, ha feltárcsázzuk a tuskómarással, tuskókiszedéssel foglalkozó vállalkozók valamelyikét, és megrendeljük tőlük a tuskó eltüntetését. A két eljárás abban különbözik, hogy a kiszedésnél gépi és/vagy kézi erővel kiássák és elvágják a vastagabb gyökereket, majd kiemelik a teljes tuskót, marásnál viszont csak a felszín közeli részeket távolítják el, a mélyebben futó gyökerek a földben maradnak.Ez utóbbi eljárás előnye, hogy csak a tuskó közvetlen környezetét érinti, nem kell akár több tíz négyzetmétert felásni és utána újból rendezni. A marást egy speciális gép végzi, amely nagyjából egyarasznyi mélységben távolítja el a törzset. Ez elég arra, hogy tipegőköveket, esetleg más kerti burkolatot lehet a fa helyére telepíteni. A marási munka ára a törzs átmérőjétől függ, az internetes ajánlatok szerint 25 000 forinttól indul. A nagyobb idő- és kézimunkaigény, valamint a kiemelt gyökerek elszállítása miatt a tuskókiszedés rendszerint drágább.
Kisebb fák esetében mi is megpróbálkozhatunk a kiásással, amihez az ásó mellett fejszére és csákányra is szükség lehet. A fenyőfélék gyökérzete a felszín közelében fut, ezek eltávolítása nem túl nehéz, a lefelé tartó vastagabb gyökereket pedig nyugodtan a talajban hagyhatjuk.
A költséghatékonyabb házilagos megoldások közül említést érdemel a gombatermesztéses korhasztás. Láncfűrésszel vágjunk néhány barázdát a tönk felszínébe, és tegyünk bele a kereskedelemben kis utánajárással megvásárolható laskagombacsírákat! Szerencsés esetben a gombafonalak átszövik a tönköt, és annak anyagából ízletes gombatányérokat nevelnek, miközben a tönk szivacsossá válik. A gombák bontásának eredményeként a törzs maradéka könnyebben eltávolítható.
Természetes körülmények között a faanyag korhadása hosszú évekig eltarthat, amit felgyorsíthatunk, ha lehetőleg nagy átmérőjű lyukakat fúrunk a tuskóba, és vegyi anyagokkal segítjük a folyamatot. A megvásárolható vegyszerek általában kálium-nitrátot tartalmaznak, és a csomagoláson leírtak szerint kell alkalmazni ezeket. Fontos, hogy nedves komposzttal és egy vízhatlan ponyvával takarjuk le a kezelt tuskót, mert a magas páratartalom a korhadás elengedhetetlen feltétele.
A vegyszerek természetes(ebb) alternatívája a magnéziumtartalmú Epsom só (vagy keserűsó) és a kősó lehet. Kisebb átmérőjű tuskók esetében általában néhány hét alatt lezajlik a korhasztás, a vastagabbakat többször is kezelni kell. Végül a faanyag porózussá és puhává válik, és már kézi szerszámokkal is eltávolíthatjuk. A visszamaradó részek a talajban lebomolva tápanyaggal látják el a környező növényeket vagy a kivágott fa utódját.
Bár a tuskó eltávolítása nem tartozik a legkedveltebb kerti munkák közé, mégis fontos elvégezni, hogy pótolhassuk a fát. A közismert szólásmondás szerint minden kivágott példány helyett illik legalább kettőt ültetni, ami a környezeti fenntarthatóság szempontjából egyre kevésbé illem, sokkal inkább jól felfogott érdek kérdése. A Hegyvidék adottságai között a lehetőleg minél terebélyesebb, sűrűbb lombozatú fák nyújtják a legjobb védelmet a felmelegedés ellen, a jövő árnyékáért pedig már ma el kell ültetni a lehető legtöbb facsemetét.

(Barta)