A zarándoklat és az építészet lényege a spiritualitás
Megtartotta évzáró programját a Magyar Zarándokút Egyesület a Hegyvidéki Önkormányzat meghívására a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban. A résztvevők előadásokat hallgattak meg a többi között a közelmúltbéli hegyvidéki fejlesztésekről, a Lóvasút épületének felújításáról és az Istenszeme fogadó átalakítására készült MOME-hallgatói tervekről, majd közösen elsétáltak a Magyar Zarándokút egyik kiemelt helyszínén felépülő Anna-réti kápolnához.
Régi és jelenkori fotókon mutatta be a legújabb hegyvidéki fejlesztéseket Pokorni Zoltán a Magyar Zarándokút Egyesület idei évzáróján. A konferenciának otthont adó Lóvasút épületének történetét felidézve a kezdetekről is beszélt a polgármester.
A menetrend szerinti közlekedés 1868-tól indult el a Lánchíd budai hídfőjétől. A szőlőműveléséről ismert Zugligetet a belvárossal 1896-tól már villamos kötötte össze, ez hozta a kirándulókat a présházakig. Az egyik szerelvény 1900-ban egy lejtős résznél felborult, ám a baleset nem akadályozta meg a villamosítást; a későbbi 58-as vonalát egy megállóval meghosszabbították, ahol már sík terepen állhattak meg a kocsik.
Az addigi villamos-, korábbi lóvasút-végállomás 1977-től végleg funkció nélkül maradt – egy időben szükséglakásokat alakítottak ki benne –, és az ezredfordulóra siralmas állapotba került. Az önkormányzat végül gyönyörűen felújíttatta az épületet, amelynek az új szárnyában kaptak helyet a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, egy rendezvénytér, a pinceszinten raktár, a mosdók, a konyha és az egyéb kiszolgálóhelyiségek.
A polgármester bemutatta a Fácán vendéglő védett épületének helyreállításával, bővítésével elkészült iskolakomplexumot, a rekonstruált Normafa Síházat és a felújított Rajk-villát is, amiben ma a Normafa Park Látogatóközpont üzemel. Szintén szólt az újonnan épült Anna réti-kápolnáról, amely nyitható, letisztult, egyszerűségében a környezetre hívja fel a figyelmet.
Szó esett arról is, hogy a hegyvidéki zarándokszállás tíz éve a Mátyás király út 54. alatt működik, de szebb, jobb helyre szeretnék költöztetni. A tervek szerint a János-hegyi kilátó melletti meseszerű házban vagy az Istenszeme fogadó épületében kapna helyet – ennek megfelelően módosulna majd a Magyar Zarándokút útvonala.
A Lóvasút újjáépítését tervező Zoboki Gábor pályáját elsősorban nagyobb léptékű kulturális épületek kövezték ki. Az általa vezetett szakmai műhely munkáját a Művészetek Palotájának ötéves és az Operaház felújításának hatéves „zarándokútja” jelképezi, de mivel a Virányoson nőtt fel, a Lóvasút épülete mindig fontos volt számára.
A Kossuth- és Ybl-díjas építész előadásában arról is beszélt, hogy egy épület tervezése nemcsak materiális, hanem humán tevékenység is, és az a jó, ha ez a két világ egyensúlyban van. „Amikor belépnek egy épületbe, számtalan építész gondolatával kerülnek liezonba” – fogalmazott, arra utalva, hogy az építészet művészet, az építész a „karmester”, ugyanakkor minden szakmához értenie kell, szükséges a komplex tudás.
„Tündér-szikla, Istenszeme fogadó, Disznófő, Lóvasút – sorolta Zoboki Gábor a mesebeli neveket, nem titkolva, hogy Budapestet egészen különleges városnak tartja. – Az ember húsz-huszonöt perc alatt egyszer csak a hegyről, síelés után, beül az Operába!”
Az építész elégedett, mert nagyon jó hangulatú hely lett a Lóvasútból. „Egy épületnek is van élettörténete, több korszakot ölel fel. Nem az építész a fontos, hanem a ház lelke. Ezzel függ össze, hogy ma önök itt jól érzik magukat” – zárta szavait.
A zarándoklat és az építészet kapcsolatát a spiritualitásban látja Rumi Imre, a Magyar Zarándokút Egyesület elnöke. Mint kiemelte, a szakralitás tud igazán mély hatást gyakorolni az emberre. Ezután Schmittné Makray Katalin örökös zászlós zarándok és Szabó László egyesületi elnökségi tag átadták az „Év zarándoka – 2023” díjat, amit Izsák Ibolya vehetett át, aki nyolc éve minden évben végigjárja ezt a lélekemelő utat.
Kardosné Gyurkó Katalin, a Magyar Zarándokút 2023. évi zászlós zarándoka a konferencián elmondta, hogy az úton azt érezte, önmaga lehet. Fantasztikus társai voltak, akik segítettek abban, hogy megtalálja mindazt, ami természetes, ami eredendően belőlünk fakad. Az ötgyermekes édesanya korábban az Országos Kéktúrát is teljesítette, és így foglalta össze élményét egy mondatban: „Az Írott-kőtől Hollóházáig, majd Esztergomtól Máriagyűdig – három év alatt meglett a kereszt!”
A Magyar Zarándokút gyöngyszemei címmel Huszárné Lukács Rozália Anna, Báta polgármestere mesélt Sárköz tündérkertjéről. Az ezeréves településen található a Szent Vér-bazilika, ami eucharisztikus kegyhely. A bátaiak örömére a Szent Vér hagyománya az idén felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére.
Az új zarándokszállás egyik lehetséges helyszíne tehát, mint elhangzott, az Istenszeme fogadó. Az átalakításra, funkcióváltásra vonatkozó hallgatói javaslatokat Marián Balázs építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) építészeti intézetének oktatója ismertette a konferencián. A MOME és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem építész és tájépítész negyedéves hallgatóinak tervei az épületegyüttes és a természeti környezet újragondolása, egész évben fenntartható működése jegyében, az önkormányzat három pillérből álló javaslatára születtek. E szerint a zarándokház lehetne egyben turistaszállás, valamint a kültereket is hasznosító rendezvényekre és oktatási, erdei iskola kialakítására alkalmas helyszín.
Zárásként a résztvevők Szabó-Kalmár Éva zarándok vezetésével elsétáltak a Magyar Zarándokút egyik kiemelt helyszínén felépülő Anna-réti kápolnához. (Az épület ünnepélyes megáldása december 8-án lesz, a programról lapunk 2. oldalán olvashatnak részletesebben – a szerk.)
Sz. D.