Fűnyírás szinte csendben
A szép kert elengedhetetlen velejárója a fűnyírás olykor nyomasztó és gyakorta igen lármás feladata. Ezt a benzingőzös, kábelkerülgetős kerti munkát változtatja szórakoztató időtöltéssé a mechanikus fűnyíró, amelyet gyepünk is szívesen fogad.
A mechanikus fűnyíró nem új találmány, egyszerűen csak a motorizált fűnyíró terjedése során olyan mértékben kiszorult a kertekből ez a klasszikus gép, hogy ma már szinte újdonságként csodálkozunk rá. Nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik: két nagy, könnyen guruló kerék hajtja a vízszintes hengerpalástra rögzített íves pengéket, amik a készülék elején található stabil pengére rásimuló fűszálakat kíméletesen elvágják, akár egy olló. Kell még egy pár csavar a kívánt magasság beállításához, és egy kar, amivel tolni lehet a néhány kilós masinát. Ennyi.
Nem fogy ki a benzin, nem kell berántani, és a tekergő kábelek véletlen, ám igen veszélyes megvágásától sem kell tartani. A kések önélezők, és a szerkezet tisztán tartásán kívül nincs egyéb karbantartási feladat.
Kertészeti szempontból két fontos előnye van a hétköznapokban sokszor csak suhanónak becézett fűnyírónak a motorosokhoz képest. Egyrészt amíg a vízszintesen igen gyorsan forgó kések – bármilyen élesre vannak köszörülve – ütik a fűszálakat, és ezzel nagy roncsolási felületet hagynak maguk után, addig a mechanikus egy nyisszantással vágja el a fűszálakat. A kis vágási felületen nem párolog el annyi víz, és nem nyílik szélesre a kapu a kórokozók előtt, így a fűcsomó energiája veszteségek nélkül a növekedés és bokrosodás terén tud hasznosulni. Másrészt a gyepen maradó, felaprózódó nyesedék bemosódik a csomók közé, helyben komposztálódva táplálja a gyepet, nem kell trágyával, műtrágyával pótolni a rendszeresen elhordott növényi anyagot.
Mint mindennek, a mechanikus fűnyírásnak is van azért hátránya: a magas (térdig érő), gyomos fűvel nehezen boldogul a gép és különösen az azt toló ember. A fűben heverő ujjnyi ágak, nagyobb kövek, tobozok pedig beakadhatnak a kések közé. Ha alapvetően rendben tartjuk a kertünket, és viszonylag sűrűn nyírjuk a füvet, akkor ilyen nehézségek nem lépnek fel, és – főképp akkor, ha az előkészületek és az elpakolás idejét is beleszámítjuk – a nyírási idő nem több, mint motoros nyírás esetén. Egy nagyjából száz négyzetméteres gyepfelületre negyedórás munkavégzést számolhatunk.
A mechanikus fűnyírók választéka széles, a belépőmodellek és a saját márkás készülékek pár tízezer forintnál kezdődnek, de a legdrágább fűgyűjtős csodák ára sem kúszik bántóan százezer forint fölé. A választásnál a legfontosabb szempontok a kert mérete (ezzel összhangban a nyírási szélesség) és a fűgyűjtő kosár. Ha van kosár, akkor kicsit nehezebbé válik a gép, amelyet „izomból” kell tolni, viszont a nyesedéket gereblyézés nélkül is a komposztba dobhatjuk, ha ezt szeretnénk.
Kicsi és ápolt kerteknél nincs versenytársa a tárolóban is kevés helyet elfoglaló suhanónak, míg az átlagos hegyvidéki kertekben inkább a tavaszi első fűnyírás után veheti át a hangos gépek helyét. Mivel nem szükséges nagy előkészület a nyíráshoz, és erős zaj sincs, ezért lakott környezetben is szinte bármikor neki lehet állni egy jóleső kerti „nyírósétának”.
B.