Lebilincselő történetek a legendás Hegyvidékről

Több száz éves története során megannyi nevezetes esemény színhelye volt a Hegyvidék. Ezek közt szép számmal akad olyan is, amelyik a nagyközönség előtt ismeretlen – volt mindeddig. Most ugyanis megjelent A legendás Hegyvidék című kötet, ami – mint az alcíme is jelzi – ötven lebilincselő történetet ad közre a XII. kerület múltjából. A Hegyvidéki Kulturális Szalonban tartott könyvbemutatón Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester is részt vett.
A polgármester azzal kezdte köszöntőjét, hogy a helytörténet sikerágazat. Elég csak körbenézni a szalon zsúfolásig megtelt nagytermében, hogy bárki megállapítsa: az embereket érdekli szűkebb pátriájuk múltja. Mint mondta, az idén ötvenéves a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, amely gyönyörű és méltó helyen, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban működik. Az új kötet, a gyűjteményt vezető Földváry Gergely munkája egyfajta tisztelgés is a jeles évforduló előtt.
Miért fontos a helytörténet? – tette fel a kérdést Pokorni Zoltán. Szerinte a megélt és megismert történetek egész életünkben elkísérnek minket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy valódi otthon legyen a lakhelyünk. Pontosan ilyen történeteket ad át nekünk a szerző. A könyvhöz egy kiállítás társul, ám nem csak ezt érdemes megnézni, májusban ugyanis hasonlóan izgalmas tárlat nyílik majd, amely a fővárosnál mindössze egy évvel fiatalabb fogaskerekűt mutatja be.Prof. dr. Csorba László, az MTA doktora méltatásában a történetek természetét járta körül. Mint fogalmazott, ezek révén emlékezünk, és az emlékek mindig velünk vannak, néha pedig a felszínre törnek.
„Öröm olvasni a könyvet. Finom apróságok sorát tárja elénk, és ezek megteremtik az otthonosságot” – mondta a kötet szakmai lektora, aki az elbeszélés szellemére is felhívta a figyelmet, amely megjelenik a kiadványban, segít kibontani a többlettartalmat, láttatja a nem láthatót, kifejezésre juttatja a szavak mögötti értelmet. Még erősebb akkor, ha érzelmek kapcsolódnak a történetekhez, ha a környezet, az épületek, a táj fontosak számunkra, részei az identitásunknak. Akik tehát a Hegyvidéken élnek, minden bizonnyal nagy lelkesedéssel forgatják majd a könyvet, de Csorba László szerint ez nem azt jelenti, hogy az csak nekik íródott.
Földváry Gergely arról beszélt, hogy két-három hónapig tartott a 244 oldalnyi anyag megírása, ám sokéves kutatómunka áll mögötte. Ötven történet és közel 400 fotó ajándékozza meg élményekkel mindazokat, akik kézbe veszik a kötetet.A könyv felépítéséről és tartalmáról lapunk 2024. február 27-i számában írtunk bővebben, most csak néhány olyan érdekességet emelünk ki, amiről abban nem esett szó. Hauszmann Alajos Városmajor utcai házáról az anyaggyűjtés során derült ki, hogy ő maga tervezte. Egykor a 287-es szám alatt állt, ma ez a 6-os szám, azonban az eredeti épületet már régen elbontották.
A Fácánossal kapcsolatos történetek keresése közben talált rá a szerző egy képre, amelyen egy kis fürdőház látható 1885-ből, és mint megtudta, ezt megelőzően már állt ott egy másik, hasonló épület. Földváry Gergely megemlítette, hogy éppen ezek a korábban nem ismert részletek a legizgalmasabbak, és azt bizonyítják, hogy mindig van tartalék, van ismeretlen a helytörténetben.
Feltűnik a kötetben a főváros legrégibb, 1702-ben készült köztéri szobra, amely annak idején a Vérmező és az Alkotás utca sarkán állt, ma pedig a Krisztina téri templom mellett látható, igaz, csak a másolata. A Normafa, egyben Budapest első sísánca az eredeti formájában mindössze egy napig működött, mivel nem volt elég meredek és hosszú, s emiatt a sportolók egyszerűen leestek róla, ahelyett, hogy a levegőbe emelkedtek volna.Olvasható történet a Központi Fizikai Kutatóintézetbe látogató Stephen Hawkingról és a Széll Kálmán téri jégpályáról is, míg a legmeghökkentőbb felvétel a Zugligetben kedélyesen sétálgató tevéket ábrázolja. Kis turpisság, hogy a fotó nem eredeti, az viszont igaz, hogy 1917-ben erre jártak a sivatagi állatok. A háború terheit nyögő országban ugyanis nehézséget okozott a fővárosi állatkert lakóinak az etetése, ezért az illetékesek megkérték a Zugligetben élőket, hogy gyűjtsenek vadgesztenyét a növényevőknek – köztük a tevéknek is.
A könyvbemutató zárásaként Földváry Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy nem ért véget a hegyvidéki történetek bemutatása. A könyvnek biztosan lesz második része, mert bőven akad még elmesélni való.

-os