Meghallani a kövek hangjait

„...a fény, a levegő, az illatok, a hangok és mozgások ismerősen és mégis mindig másképp formálják a látványt [...] az örökkévaló és mégis percről percre változó áldott erdélyi tájat” – írja Évszakok – Utazások a Homoródok mentén és Gyimesben című, a polgármesteri hivatalban látható kiállításának meghívóján Wagner Péter építész, grafikus. Saját gondolatai mellé Szilágyi Domokos Négy szonett (In memoriam Antonio Vivaldi) versciklusát is idézi a képeihez.

Személyes élménnyel indította köszöntőjét Fonti Krisztina alpolgármester a megnyitón. Mint mondta, számára varázslatos, hogy a szigorú hivatali munkamenet mellett, ugyanazon a helyen és időben megfér a kreatív ember alkotásainak bemutatása is. Nagyszerű, hogy ez sokszor megtörténik az épületben, és külön örömtelivé teszi mindezt, hogy ez a hegyvidékiek közösségéről szól – arról a közösségről, amelynek Wagner Péter, a többszörösen kitüntetett építész is tagja.

Szakmai életútja önmagáért beszél, díjait, alkotásait – amelyekkel a több évtizedes értékteremtő és értékmegőrző munkáját elismerték – felsorolni is nehéz lenne. Az alpolgármester Wagner Péter életrajzából kiemelte, hogy édesapja Kolozsváron született, innen gyökerezik Erdélyhez fűződő rajongása. Egyetemistaként találkozott először a tiszta, élő folklórral Gyimesben, Széken, Kalotaszegen, és nemzedéke több más tagjával együtt magával ragadta a táj.

A tárlatot szemlélve az építészt és a grafikust nem lehet elválasztani egymástól, a műveken elsősorban az ember által alkotott objektumok, épületek és azoknak a tájjal való viszonya jelenik meg. Az alkotások erdélyi ihletésűek, részben a Homoród mentén született, Évszakok című sorozatból, valamint a művész gyimesi útján készült munkáiból válogatva.

„Csak tiszta forrásból” – idézte Bartókot Wagner Péter művészetére reflektálva a Kós Károly Kör nevében Beöthy Mária, aki Kós Károlytól is megosztott egy rövid gondolatot: „Hallgatom Erdély köveit, és élnek azok a kövek, mert csak érteni kell, csak hallgatni kell tudni őket. A kövek beszélnek és csakis a kövek mondanak igazat.” Úgy érezhetjük – fűzte hozzá –, hogy Wagner Péter érti ezeknek a köveknek a beszédét, és képeit megtekintve mi is meghalljuk a kövek hangjait

Cézanne, Degas, a késő romantikus Turner, valamint Czóbel, Rippl-Rónai képzőművészeti alkotásaival rokoníthatók Wagner Péter posztimpresszionista karakterű képei – fejtegette megnyitójában Krizsán András DLA, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. Beöthy Mária ehhez kapcsolódva hívta fel a figyelmet arra a négy képre, ami egy falu templomát négy évszakban ábrázolja: „…mintha az impresszionista Monet roueni katedrálissorozatának székelyföldi változatát látnánk…”

A megnyitóra készülve az alkotások mellé fellapozott Kós Károly-írások Krizsán Andrást költemény írására ihlették. Versét, amely az egyik legszínesebb évszakot, az őszt ábrázolja, fel is olvasta a köznségnek.

Végül Wagner Péter is hozzáfűzött néhány gondolatot az elhangzottakhoz. Arról beszélt, hogy az építészeti grafikában elsősorban a dokumentálás volt fontos számára, képzőművészeti szándékkal az utolsó tizenöt-húsz évben készülnek képei. Az ember és a természet kapcsolata megmaradt építészeti hivatásából; nem tud olyan tájat rajzolni, ami nélkülözi az emberi kéz nyomát, legalább egy épületnek benne kell lennie.

Feltűnhet, hogy képein sehol sincs ember, mégis mindenhol van – mondta. Például a csűr is egy arckép, mégpedig annak az arcmása, aki kifaragta, elkészítette azt. „Az ábrázolt épületeket emberek alkották – zárta szavait –, akik tudásuk, életük legjavát adták bele műveikbe.”

Sz. D.

Wagner Péter kiállítása megtekinthető: március 4-ig, a polgármesteri hivatal nyitvatartási idejében a földszinti folyosógalériában (Böszörményi út 23–25.).