„Sokszor elmosódunk egymás előtt”
A használt papírszalvéta magányosan őrzi az ebéd nyomát. A zsebbe csúsztatott kéz mélyen barázdált ráncokkal mesél az idő múlásáról. Az elmosódó pillanatok tragédiája, a vihar előtti csend feszültsége és az apró mozaikok szinergiája – az 50. születésnapját ünneplő Beregi Edina fotó- és videóművész lencséjén keresztül fedezhetjük fel a részletekben rejlő értékeket a Galéria 12 Egyesület legújabb kiállításán.
„Beregi Edina a nagy egészre sajátosan reflektáló, mellékesnek tűnő részleteket ragadja ki. A környezet számára a nagy műterem, a részletek értékesek, de csak az objektet megtaláló és formába foglaló fotográfus adja meg a pontos helyét és jelentését a környezetéről leválasztott témának. Nem dekonstruál, hanem alig észrevétlenül állítja a befogadó elé a fényképezőgépe lencséin átszűrt képet, a megtalált nyomokat, töredékeket. Nem konstruál, hanem megtalál, rámutat arra, ami mellett gond nélkül elhaladnánk. Talált tárgyaiból hiányzik a dadaizmus ready made-jeinek cinizmusa” – kezdte köszöntőbeszédét dr. Tüzes Éva a Galéria 12 új kiállításának megnyitóján.
A művészettörténész azt is kiemelte, hogy Beregi Edina fotó- és videóművész a fény és az árnyék kontrasztját helyezi reflektorfénybe. „Életet állít a befogadó elé – magyarázta –, a mintázatok mögül előbukkanó életet: a viseltes, de virágzó otthonka, a letaposott búzatáblák, az üresen felejtett ágyak, a kitaposott papucs hordozta életet. A tekintetek és a kezek erejét. Ideje van az emlékezésnek.”
Tüzes Éva szerint Beregi Edina nem csendéleteket fotózik, hanem sokkal inkább a mögöttük lévő történetek után nyomoz. „Úgy vannak jelen a képen az objektek, hogy hiányoznak. Művei a hiányra mutatnak rá. És mégis életközeliek. Edina nem teremt magánmitológiát, de ismeri a perifériára szorult, elhagyott, félresikerült, kitaposott, elfelejtett életeket, a kis, észrevétlen gyűrődéseket, a mély ráncokat, a félidőben kiüresedő focipályákat – fűzte hozzá a művészettörténész, aki szerint az alkotó munkái markáns állásfoglalások. – Az ember és Isten nélküli falanszterrel szemben a teremtett világ mellett teszi le a voksát. Ember vagyok, érző, figyelő, gondoskodó, Isten képére és hasonlatosságára formált ember. Bátor gesztus az önkitárulkozás, félelmet legyőző. Beregi Edina önarcképeivel ad választ saját és kora félelmeire. A fotográfia segítségével mondja ki azt, hogy nem félek. Van kijárat.”
A megnyitón Beregi Edina kisfilmjét is megtekinthette a Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbárt zsúfolásig megtöltő közönség. A néhány perces videóban egy végtelennek tűnő földutat láttunk, amelyet két oldalról fák szegélyeztek. A zenei feszültség, a szándékosan roncsolt képsorok és a sötétségbe boruló égbolt sejtelmes atmoszférát teremtettek. „A vihar előtti csend!” – állapította meg valaki a nézők közül.
– Hol készült a videó? – kérdeztük Beregi Edinától.
– A Tisza-tó környékén, egy kis falu felé vezető úton. Annyira megtetszett a táj és a fényjáték, a végtelenbe vezető, homokos földút, hogy gondolkodás nélkül elkezdtem videózni. Szeretek rácsodálkozni a környezetben rejlő apró részletekre. Inspirált a vihar előtti apokalipszist sejtető, ember nélküli táj.
– Mindig alkot?
– A mai technológiának köszönhetően a mobilom segítségével is bármikor lencsevégre kaphatom a pillanatok varázsát. Persze a nagy felbontású, életnagyságú fotókat, amiket itt láthatunk, nem a telefonommal, hanem műteremben, digitális tükörreflexes fényképezőgéppel készítettem.
– Az önarcképek...
– Én vagyok a képeken, de nem az ego a lényeg, hanem az emberi minőség ábrázolása. Azt szerettem volna megmutatni, hogy a rohanó világban sokszor elmosódunk egymás előtt.
– Kamaszkora óta fényképezik. Már gyerekként is tudta, hogy a fotózás és a videózás lesz a hivatása?
– Erre nehéz válaszolni. Már gyerekként elkezdtem rajongani a fényképezés iránt, később pedig a lefotózott emberek sorsa érdekelt. Kezdetben félautomata analóg fényképezőgépem volt, amin még a napocskát és a felhőt ábrázoló gombokkal lehetett szabályozni a fényerőt. Véletlenek összjátéka is, hogy ez a szakma lett a hivatásom.
– Születésnapi kiállításának a Félidő címet adta. Mivel készül a második félidőre?
– Jó volt együtt látni ezeket a sorozatokat. Bár van kontraszt közöttük, mégis jól működnek együtt a képek. Most úgy érzem, hogy ezzel a kiállítással becsuktam egy ajtót, és kinyitottam egy másikat. A Budapest Fotófesztivál részeként március 22-én Budafokon, a Magdolna Udvarban lesz egy csoportos kiállítás, Fényerő címmel. Azt gondolom, a fotózás és a videózás öröméről soha nem mondok le. Kíváncsian várom a második félidőt!
BM.
Beregi Edina fotókiállítása megtekinthető: március 10-ig, naponta 16.00–22.00 óráig (szerdán és vasárnap zárva). Cím: Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbár, Hajnóczy József utca 21. Weblap: galeria12.hu