Az evés az ősidőkben az éhség csillapítására szolgált. Eredetileg az emberi szervezet képes volt arra, hogy táplálkozását a végzett munkához, a táplálék energiatartalmához igazítsa. Ez a képesség manapság elveszni látszik, az étel egyre inkább élvezeti értékkel bír. Az igazság pedig a kettő között lehet: az étkezés biológiai szükséglet, de örömforrás is. Az éhségérzetet, az étvágyat sokan a gyomorhoz kötik, pedig az irányítás a központi idegrendszeré, a hipotalamuszban középen helyezkedik el a jóllakottság központja, kétoldalt pedig az éhségcentrumok. Ezenkívül számtalan érzékszervünk segíti ezeket a folyamatokat.

„Végy két csipet fehérjét”
Egy feldíszített, megfelelő színharmóniájú étel ösztönösen megindíthatja a nyálelválasztásunkat. Ha elmegyünk egy kenyérbolt mellett, és megérezzük a friss kenyér illatát, elindul az emésztőnedv- termelésünk. A szépen terített asztal, a kellemes társaság is befolyásolja az étvágyat. Sőt, ma már az emberek egy része az érzelmi, szociális (család, munkahely) problémáira is evéssel reagál. Vagyis eszünk, ha éhesek vagyunk, ha örülünk, ha bánatunk van, ha finom illatokat érzünk, ha gusztusosan tálalt ételt látunk, ha üzleti ebéden, vacsorán vagyunk, ha kerti partit rendezünk…

Az életműködés fenntartásához energiára, tápanyagokra: fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra, vitaminokra, ásványi anyagokra és vízre van szüksége a szervezetünknek. A receptekben nem találunk olyat, hogy „végy két csipet fehérjét, 30 gramm szénhidrátot, keverj hozzá egy kis B-vitamint, és a végén szórd meg C-vitaminnal”. Krumplit, tejet, petrezselymet veszünk, elkészítjük és megesszük. Részünkről ezzel be is fejeződött a táplálkozás, a szervezet számára azonban ilyenkor kezdődik a munka. A táplálék ugyanis az emésztés segítségével válik a szervezet számára felhasználhatóvá, vagyis az emésztés teszi alkalmassá a tápanyagokat a felszívódásra.

A nagy utazás
A szájüregben a nyelv, a fogak és a nyálmirigyek vesznek részt az emésztésben. A nyelvnek a táplálékirányításban, -továbbításban és az ízérzésben van szerepe. A négy alapíz megállapítására szolgáló ízlelőbimbók a nyelv más-más területén helyezkednek el. Természetesen egy falat több ízérző receptort is ingerel, és a különböző ízérzékelő receptorok ingerlésének aránya dönti el az érzett ízt, valamint ezt befolyásolja még az illat, a hőmérséklet is. Legjobban 10-20 Celsius-fok között érezzük az anyagok ízét. Gondoljunk a melegen megcukrozott feketekávéra! Ugyanaz a kávé hidegen sokkal keserűbbnek tűnik.

A fogak feladata a táplálék rágása, aprítása. Minél jobban megrágjuk a falatot, annál inkább megkönnyítjük az emésztőrendszer munkáját, megfelelő időt biztosítunk az emésztőnedvtermeléshez, illetve a falat felületének növelésével, azaz a rágással az emésztőenzimek könnyebben hozzáférnek a táplálékhoz. Egyebek között ezért is fontos, hogy ne habzsoljuk az ételt.

A gyomor feladata igen összetett. Tápláléktároló, keverő, adagoló funkciója mellett fertőtlenítő, fehérjeemésztő tulajdonságokkal is rendelkezik. A táplálék az összetételétől függően 1-4 órát tartózkodik a gyomorban. Ezt követően az étel a vékonybélbe jut, amely az emésztőrendszerünk kb. 5-6 méteres szakasza, ahol befejeződik az emésztés, és végbemegy a felszívódás. A lebontott tápanyagok felszívódásához megfelelő nagyságú felületre van szükség. Ehhez a tevékenységhez a vékonybél nem lenne elegendő. Ezért a redőzetek, bélbolyhok segítségével egy teniszpályánál is nagyobb felület áll rendelkezésre a felszívódáshoz. Az emésztőrendszer utolsó, mintegy másfél méter hosszú szakasza a vastagbél, ahol véget ér a táplálék nagy utazása.

Jelez az idegrendszer
A fentiekből kiderül, minden ajánlásnak megvan a miértje. A szépen terített asztal és az étel látványa, a finom illatok már az evés előtt megindítják a nyálelválasztást, bizonyos enzimek termelődését. Így amikor az első falatot a szánkba vesszük, az emésztőrendszerünk már felkészült.

Ha jól megrágjuk az ételt, lassan eszünk, van idő a teltségérzet kialakulására, vagyis az idegrendszer időben tud jelezni a szervezetnek, ha már elég. A helyes étkezéssel és étrenddel mi is segíthetjük szervezetünk „bonyolult” munkáját, az emésztést, és természetesen hozzájárulhatunk egészségünk megőrzéséhez. (Forrás: TESZ Alapítvány)

Barabás Júlia