Pali bácsi borozója és étkezdéje kívülről és elsőre kocsmának tűnik. Másodszorra is, talán mert az is, viszont lehet itt enni is, jó, házias ételeket. Jellegét tekintve „kockás terítős”, igaz, ez nem látszik, mármint a terítő, de a nélkül is simán ráismerünk.

Az őszi, kellemes napsütésben a kerthelyiség padjainál várjuk a „lesz, ami lesz”-t. Étlap például van, ami jó jel, sőt, még napi ajánlat is elhangzik. A pulykából készült ragulevesre és a harcsapaprikás kapros túrós csuszával elnevezésű ételre rögtön le is csapok. Régebbi olvasókban némi kárörömmel felmerülhet a kérdés: „eddig tartott a fogyókúra?”, de nem, csak új eszmék keveredtek a látótérbe, amelyek szerint növelni kell a bevitt kalóriaértéket. No, ez könnyen megy… Pali bácsi étlapján egyébként szerepel néhány leves, készétel és frissensült is, amelyekről később rántott gomba képében kiderül, tényleg ott és akkor készülnek.

Várakozás közben szociológiai tanulmányt készíthetünk a betérőkről, és megállapíthatjuk, valóban az ivó jelleg dominál. Sokan gondolják, hogy „igyak már egy fröcsikét” (a Portugál című színdarabból, Szirtes Ági nagyjelenetéből idézve a klasszikust). A népszámláló, illetve -elemző megfigyelés eredménye, hogy diák és üzletember külsejű látogatója is van az intézménynek, de főleg a szorgos munkában megpihenők néznek be. A szomszédos padnál irodából szökött fiatalember sörrel és nagyon szimpatikusan kinéző, „napközis” fasírttal (darabja 150 forint) melegít, nyilván – nagyon helyesen – nem várja tétlenül a pörkölt nokedlival című menüpontot. Egy polgártárs az ajtóban állva, egy „féldekás” és egy „fröcsike” társaságában, kiolvassa a napi sajtót, majd sietősen továbbhalad, hisz’ dologidő van.

Az étlapon kínált palacsinta, sajnos, ez alkalommal hiányzott (nem nekem, persze!), de így legközelebb újra van ok betérni Pali bácsihoz.

Barabás Juli