Palya Bea Makón látta meg a napvilágot, a családi örökség részeként gyerekkorától meghatározó élménye a magyar népzene és a néptánc. Nyolcéves korától falujában, Bagon, ahová a család nem sokkal az ő születése után költözött, a Muharay Elemér Népi Együttesben táncolt és énekelt.
Már fiatalon belevetette magát a népzenei gyűjtő-kutató munkába, ami nagy hatással volt művészetére: „Nénik jöttek az életembe. Recsegős-ropogós kazettákról üzentek nekem, hogy énekeljek. Nem láttam őket soha, csak a hangjukat hallottam, a lényük mégis betöltötte a kis szobát. Úgy éreztem, ott vannak velem, és átnyúlva téren és időn, belém éneklik azt, amit az életről tudnak. Tőlük tanultam zenélni” – vallja.

– Mit hallhatunk a Hegyvidéki Napokon?

– A koncert törzsanyagát az Altatok és a Nappali dalok című albumok adják, de mindig van valamilyen új játék, új szám. Ez a koncert a közös éneklésről szól majd; úgy értem, a felnőttekkel és gyerekekkel közös, tehát kimondottan célom olyan dalokat, játékokat hozni, amik az egész családot bevonják a zene mágikus körébe. Persze, a humort sosem hagyjuk otthon, ezek az alkalmak mindig tele vannak nevetéssel!

– Mivel jellemezné saját zenei műfaját?

– Jó dalok, jó zene. Azért adok erre a kérdésre humoros választ, mert nekem is nehéz behatárolni, közben pedig nagyon tudatosan ott vagyok minden dal, minden album megalkotása mögött. Az én erőm abban van, hogy új dalokat tudok létrehozni, amelyek egy-egy gondolatsor mentén fűződnek egybe. Az Altatoknál a születő baba által megjelenő érzések adják a központi témát, a Nappali daloknál pedig az, hogy milyenek egy kisgyermekes család mindennapjai. Adott volt a kérdés: hogyan hívhatjuk segítségül a zenét, hogy könnyebben egymásra hangolódjanak kicsik és nagyok, mondjuk, egy fáradt nap végén, amikor mindenki máshonnan érkezik? Elárulom: energia, mozgás és ritmus kell bele! Vannak népzenei gyökereim, ez biztos, és az énekelt vers műfaja is otthonos számomra. Bár én a népdalokra is így tekintek: énekelt költészetként. Nekem ez volt a legelső találkozásom a zenével, ez volt a bölcsőm. Aztán elindultam egy saját úton, hogy létrehozzam, dalokba gyúrjam mindazt, amit szépnek és igaznak hallok belül.

– Van-e valamilyen különleges oka annak, hogy ezúttal gyerekeknek ad műsort?

– Szeretem változtatni a koncertanyagokat, helyzeteket, szituációkat, szeretek énekelni kicsiknek és nagyoknak. Most felnőtteknek szóló anyagon dolgozom, a Hazatalálok albumon, közben viszont jó egy kicsit mást játszani, frissíti a fület és a szívet is.

– Mennyire ismeri a hegyvidéki közönséget?

– Sokszor énekeltem már itt. Annyira szépek az emberek, amikor éppen beengedik a zenét! Nem várok sokat. Csak hagyják nyitva a fülüket, no, meg a szívüket. Ez a kettő fontos ahhoz, hogy a zenehallgatás felemelő élmény legyen. De ez magától történik a koncertjeimen…

– Volt-e igazán meghatározó koncertélménye, olyan, amit a mai napig emleget?

– Épp a minap! A „Selymeim” koncerten az algériai Souad Massi volt a vendégem, és úgy énekelt, hogy könnyek jöttek a szemembe. Van egy dala a mese, a történetmesélés jelentőségéről, Raoui a címe, és abban valami olyan ősi helyről tör fel a hangja, az az egyszerű dallam, csodásan díszítve, csodás szöveggel… – imádtam minden pillanatát!

– Mit tartogat még a közönségnek az idén?

– A felnőtt- és a gyerekműsorral is járom majd az országot, megyünk a többi között Kapolcsra, a Mátrába, az Őrségbe, Pannonhalmára, Győrbe, Agárdra és Fonyódra is. A zenekarommal a fővárosban is adunk egy nagykoncertet július elsején, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ez már hagyomány nálunk. De a nyár és az idei év leginkább az új albumomról szól. Júniusban felvesszük, szeptemberben pedig már a boltok polcain lesz, s persze az online felületeimen. Készülnek klipek és videók is – sűrű időszak ez a mostani.

https://drive.google.com/open?id=0B96UcuhVFQJpQmZjcVZpeUppMWM