Kovács K. Zoltán az 1947. évi választáson az országgyûlés legfiatalabb Barankovics-párti képviselõje volt. Egész életében a magyar nemzet demokratikus felemelkedéséért küzdött és dolgozott. Legfőbb céljának a keresztény/keresztyén Magyarország hitben és erkölcsben való megvalósulását tekintette. 1949-ben a kommunista diktatúra üldözése miatt menekülnie kellett szeretett hazájából. Az emigráció kezdetén Ausztriában, Salzburgban Barankovics István titkára volt, akihez mély intellektuális barátság fűzte. Zoltán Károly néven közel négy évtizeden keresztül a Német Szövetségi Köztársaságban, Münchenben a Szabad Európa Rádió a Szabad Magyarország Hangja újságírója, mezőgazdasági kérdések szakértője, a Paraszt Népfőiskola szerkesztője volt. Az emigrációban hűséges krónikásként ápolta a nemzet emlékezetét. A demokratikus változásokat követően, hazatérése után a keresztény közélet fáradhatatlan szervezője maradt. Élete utolsó percéig, korával és betegségével mit sem törődve, szorgalmával, tudásával és alázatos szerénységével küzdött és fáradozott a Kereszténydemokrata Néppárt sikeréért, a magyar demokrácia erõsítéséért.