Ön politikai szakértőként vált ismertté az utóbbi években. Miben különbözik munkája egy politológus tevékenységétől?
– A politikai szakértő cím egyfajta gyakorlatias hozzáállást, gondolkodásmódot tükröz, míg a politológus megnevezés inkább egy elméleti, akadémikusabb munkára utal. Jómagam a politikai szakértői titulust a Budapesti Közgazdaságtudományi – mai Corvinus – Egyetem és a Századvég Politikai Iskola közös másoddiplomás képzésének elvégzését követően kaptam meg.

Miért éppen a politikai szakértést választotta pályájának?
– Miután az ELTE történelem szakán befejeztem az egyetemet, majd a doktori iskolát, szerettem volna a társadalomtudományok területén belül maradva valamilyen gyakorlatias munkát végezni. Mivel érdekelt a politika, elvégeztem az előbbiekben említett posztgraduális politikai szakértői képzést is – tudásomat a Századvég munkatársaként, illetve a Miniszterelnöki Hivatal külső tanácsadójaként kezdtem kamatoztatni. Innentől datálható a politikai szakértői pályám kezdete.

Kézenfekvő a kérdés: miért nem politikus lett?
– A „politikacsinálásnak” két szereplője van: a politikus, aki az arcát adja, s persze a döntéshozatalban részt vesz, és a tanácsadó, a „szürke eminenciás”. A második szerep nekem jobban tetszett. Az elmúlt nyolc-kilenc évben persze előfordult, hogy ajánlatokat kaptam politikusi szerepvállalásra, de ezeknek a kísértéseknek eddig sikeresen ellenálltam.

Vannak kedvenc szakterületei?
– Egy időben rendszeresen jártam Spanyolországba, így sokat foglalkoztam a spanyol politikából leszűrhető tanulságokkal, mind a hazai belpolitika, mind az uniós politika vonatkozásában. Mostanában különösen az érdekel, hogyan lehet sikeresen felépíteni és működtetni egy jobbközép politikai erőt, illetve milyen alapvető követelményei és lehetőségei vannak ma Magyarországon a hatékony, menedzser típusú kormányzásnak.

Hogyan értékeli a március 9-i népszavazás eredményét?
– A különböző kutatóintézetek nagyjából egységesek voltak a tekintetben, hogy eredményes népszavazást vártak, ám furcsamód abban is egységet mutattak, hogy alábecsülték a részvételi arányt. Különösen magas lett a több mint ötvenszázalékos részvétel a korábbi népszavazásokhoz viszonyítva, illetve annak ismeretében, hogy a magyar választópolgárok eddig szinte mindig alárendelték pártpreferenciáiknak a racionális döntéseket. Most azt láttuk, hogy egy markáns tömeg, mintegy egymillió ember írta felül a korábbi „zsigeri” hozzáállását. A jelenség legfontosabb következménye, hogy azok, akik 2006-ban a szocialistákra szavaztak, de most a kormánnyal szemben tették le voksukat, sokkal kevésbé lesznek fogékonyak azokra a negatív kampányüzenetekre, amelyek „protest-hangulatot” keltve – a Fidesszel, illetve annak vezetőjével szemben mozgósítva – 2002-ben és 2006-ban még tömegeket vittek az urnákhoz. Protest-hangulatot ugyanis csak az tud kelteni, aki hiteles a célközönsége szemében; Gyurcsány Ferenc azonban az elmúlt három és fél évben tökéletesen erodálta a szocialisták hitelességét.

Hegyvidéken kiemelkedően magas volt a szavazásra jogosultak részvételi aránya. Mit gondol, mi állhat ennek hátterében?
– Hegyvidék egy világos prioritásokkal bíró kerület, mint általában a budai városrészek. A XII. kerület alapvetően kertvárosi berendezkedésű, ahol nagy arányban jelen van a klasszikus közép- és felső-középosztály. Ez a réteg jellemzően a konzervativizmusban, illetve új értelemben a polgári értékeket képviselő jobbközép néppárti alakulatokban találja meg a politikai képét.

z.