A kullancsoknak életük során a fejlődésükhöz háromszor kell vérrel táplálkozniuk. A kifejlett egyedek képesek testsúlyuk ötszázszorosát is felszívni a potrohukba. Ebben segíti őket, hogy szúrásuk – nyáluk érzéstelenítőjétől – észrevétlen.

Főleg füves, bozótos, erdőszéli részeken legyünk óvatosak, ritkán a fáról is ránk hullhat kullancs. Legbiztosabb védelem ellene a szorosan záró ruhaujj, a zokni, a különféle kullancsriasztó szerek és a rendszeres, naponta többször végzett kullancsvizit. Különösen fontos a párás hajlatokat, a fejbőrt megvizsgálni. Kutyánál az áll alja, a szem, az orr és a fül környéke a leglátogatottabb kullancsbúvóhely. Az állatkák felfedezését elősegíti, ha világos öltözetet viselünk. Így azonnal észrevehetjük a mákszemnyi hatlábú árvákat is.

A kullancs többféle kórokozóval kívül-belül fertőzött vérszívó, ezért ha a testünkbe jutott, óvatosan és szakszerűen kell eltávolítani. Olyan eszközt használjunk, amellyel nem nyomjuk meg a potrohát, nem károsítjuk a kullancsot, és így elkerülhetjük a fertőzött anyag szervezetbe jutását! Az állatot ki kell pörgetnünk a sebből, lehetőleg kullancscsipesz segítségével, a helyét fertőtlenítsük.

A kullancscsípés helyét négy-hat hétig figyeljük, hogy időben felismerjük a kullancs által terjesztett Lyme borreliosis korai jeleit. A szervezet helyi védekezését jelző bőrgyulladás, a Lyme-folt arra utal, hogy a kórokozó mégis bejutott a szervezetbe. Ekkor orvoshoz kell fordulni!

A Lyme-folt: kokárdaszerűen gyűrűs külsejű, gyulladt, épnek látszó és gyógyuló bőrterületek váltakoznak rajta. Napról napra terjed, átmérője 5 centitől akár 100 centiig is terjedhet. Nem fáj, esetleg kissé viszket. Kialakulhat néhány óra alatt, de néha csak egy hónap után! Sajnos, nem mindig jelzi Lyme-folt a fertőzést. A Lyme borreliosis hónapokig, sőt évekig is lappanghat, évtizedek múlva is megbetegítheti az embert. A kórokozó a keringéssel bárhová eljuthat, és alkalmas körülmények között gyulladást válthat ki bármelyik szervünkben. Néha megtéveszt, mert enyhe tünetekkel kezdődik, és látszólag spontán gyógyul. De tudnunk kell, mindenképpen orvosi kezelés szükséges a gyógyításához!

(Forrás: dr. Bózsik Béla Pál:KullancsKRESZ)