Budapestről tucatszám találhatunk útikönyveket a könyvesboltok polcain. Ezek a kiadványok – amelyek többsége láthatóan a szuvenírt kereső külföldi turistákat célozza meg – a legszebb oldaláról mutatják be a várost. Ha belelapozunk ezekbe az albumokba, elérzékenyülhetünk a már-már meseszerű látványtól – a Hősök tere nagyvonalú harmóniájától, a Duna vizén tükröződő Parlament tornyos-kupolás sziluettjétől vagy a Lánchíd és a Vár éjszakai díszfény-együttesétől. Aztán amikor kilépünk a képeslapok éteri világából, elszomorodunk: az útikönyv-fotográfusok mesteri munkái és a valóság között bizony jókora szakadék tátong… Pedig Budapest, ha észrevesszük az egyedül itt megtalálható, évtizedek vagy századok alatt kialakult, még meglévő hangulatait, jelen valójában, a mindennapjaink szintjén is szép. Erre Zakariás Pál Budapest panoráma címmel most megjelent albuma irányította rá a figyelmünket.

A könyv száz színes, látványos panorámaképpel mutatja be a fővárost, amelyeket rövid, tárgyilagos kommentárok, várostörténeti érdekességek kísérnek magyar és angol nyelven. A szerző nem csupán egy külföldieknek szóló útikönyvet, hanem művészi fotósorozatot tett közzé, amely mindenkit megérinthet, aki itt élőként, vagy akár látogatóként kapcsolatba került a várossal. Egyszerűségükben is szép pillanatokat gyűjtött csokorba, amelyekkel időnként mi is találkozhatunk, csak épp nem vesszük észre, nem örökítjük meg – ilyen akár a hajnali párában csendesen úszó Margit híd, az őszi napfényben tündöklő Tóth Árpád sétány a korzózó idős hölgyekkel, vagy a hófödte Normafa fenséges nyugalma egy fagyos decemberi estén. A Budapest panorámában látható képek bensőségességét a személyes kötődés magyarázza: különösen igaz ez a nagy számban megjelenő budai tájakra – például a Normafára vagy a hegyvidéki parkokra –, amelyek a szerző mindennapi életének részét képezik.

Zakariás Pál kötetében nagyrészt a XIX–XX. század fordulójának emlékei tűnnek fel ezredforduló kori állapotukban. A modern város kellékeit, az autókat, óriásplakátokat, neonfényeket nem takarta ki kreatív komponálással, a mindent megszépítő nosztalgiázás jegyében – sőt, időnként a két világ érdekes, de semmiképpen sem disszonáns kontrasztja kap hangsúlyt a képeken. Ám ha az album egészének kisugárzására koncentrálunk, megállapíthatjuk: a mindent átható nyugalmat a város kopottan is szép házainak, falainak, kertjeinek, tereinek, illetve a benne élő embereknek a kiforrott egysége adja.

A képek tükrözik a fotográfus meggyőződését, hogy Budapestnek a fejlődés mellett is meg kell őriznie a saját arcát, akkor marad élhető, szerethető, ha nem hagyjuk elveszni a hangulatait. A legutóbbi idők egyik tipikus, elrettentő példája a sokak által kedvelt, UV-típusú villamosok megsemmisítése, amivel a város egy különleges színfoltját veszítette el. Az értelmetlenül eltüntetett értékeket még hosszasan lehetne sorolni, mégis, talán jobb, ha a fájó sebek nyalogatása helyett a még meglévő, észrevétlenül is értéket képviselő részletek felé fordítjuk figyelmünket. Ehhez adhat irányt a Budapest panoráma.

-z-

További információk az albumról a www.palibelli.com oldalon találhatók. A könyv jelenleg a budavári Litea Könyvesboltban kapható (I., Hess András tér 4.).