A Barabás Villa kulisszáit organikus egészként kezelő kiállításon a galéria belső terében az elmúlt két év végzős növendékeinek vizsgamunkái mellett a jelenlegi tanulók legjobb képei kaptak helyet. Kitágítva a kiállítóterem fizikai határait a külső tárlókba kerültek az elsőévesek egy-egy konkrét témát feldolgozó fotósorozatai.

Háry Géza: Kocka

A cél az volt, hogy a kiállított alkotások a bemutatótérhez fűződő viszonyukat újraértelmezve önálló értéket hozzanak létre. Ez a helyspecifi kus kiállítási mód a hagyományos fehér falakban gondolkodó „white cube” irányzathoz képest teljesen más rendszerben teljesedik ki. A kiállítótér egységességét minduntalan oda nem illőnek tűnő, önmagukban is művészi értéket hordozó, izgalmas térszervező elemekkel töri meg. Így kerültek felületvédelem nélküli, elkopásra ítéltetett fotók a rücskös aljzatra is, az iskola életét megörökítő képekből összeállított, átlátszó fóliára nyomtatott fekete-fehér mozaikképek a galériát határoló üvegfalra, vagy a fafelületek erezetét megörökítő képek a tartógerendákra. Ennek a szokásos művészi kommunikációval szakító konceptuális térnek köszönhető, hogy a mondanivalójukban, témájukban, látásmódjukban olyannyira különböző munkák egységes üzenetet hordozó posztulátummá álltak össze.

Valódi csapatmunka eredménye a tárlat, hiszen a meghívó elkészítésén, a bemutatott munkák kiválasztásán és a kiállítóterem kialakításában közösen dolgoztak a tanárok és a növendékek. A diákok közül a kiállítás létrehozásában Vágvölgyi Noémi, Hajdu Bence és Szentgyörgyi Ottó vállaltak nagy részt, amihez az oktatók részéről Lisztes Edina, Varga Gábor Ákos és Formanek Zsuzsanna adtak segítséget.

M.