Arra készültem ezen a szerda estén, hogy kifaggatom Istenes Emíliát, aki nemcsak sokat tud a világ körtáncairól, de hétről hétre oktatja is ezeket a kerületi művelődési központban. „Félidőben”, azaz hét órakor érkeztem, épp a rövid szünet ideje alatt. A pihenő után eloltották a villanyt, a sötétséget gyertyafények vidították. Egy tálcán mécsesek lobogtak, körülöttük alma, cukorka, édesség – ajándék a távollévőknek. Másnap ugyanis mindenszentek napja következett, s így a halottak emlékét is felidéztük a táncokkal.

Felidéztük, ugyanis a jelen lévő hölgyek kört formáltak, és maguk közé hívtak. Istenes Emília megmutatta, mit kell tennünk, szólt a kísérőzene lényegéről is. A kezdők mellé rutinosabb táncosokat állított, akik segítettek abban, hogy megtaláljuk a közös ritmust.

Az első tíz percben szorongtam, ám lassanként felengedtem. Egyre felszabadultabban emelgettem a karomat is. A végén már kifejezetten élveztem, hogy együtt lendülünk, lépünk a kör közepe felé, s emeljük az ég felé szinte önmagunkat is. A rendszeresen ide járóktól megtudtam, hogy ezeken az estéken elfelejtik gondjaikat, panaszaikat, élvezik a közös mozgást, testben-lélekben egyaránt felfrissülnek. A kerületi nyugdíjasok számára ráadásul ingyenes a tánctanítás.

Várhatóan ők is eljönnek majd arra a különleges eseményre, amelynek színhelye november 21-én a XII. Kerületi Művelődési Központ kupolaterme lesz: Istenes Emília és Jeszenszky István festménykoncertje címmel hirdették meg a programot. Délután négytől hatig a kupolatérben ismerkedhet bárki a világ körtáncaival, ezt követi a művésznő vízen festett képeiből készült kiállításának megnyitója. Fél héttől pedig a festménykoncerten ezt a különleges, szufi eredetű technikát mutatja be Emília, míg Jeszenszky István zenével követi a festékcseppek táncát. Megszólaltat ősi tibeti, kínai gyógyító hangtálakat, indiai szarodot és tampurát, jövendőmondó dobokat. Az estet zenemeditáció zárja.

Moldován Ibolya