Napjainkban a karácsonyi üdvözlés egyre inkább az elektronikához kapcsolódik: mobiltelefonon, internetes levelekben köszöntjük egymást. Egyre kevesebben szánják arra az időt és a fáradtságot, hogy megírjanak egy képeslapot, annak ellenére, hogy tudják, azzal esetleg nagyobb örömet szerezhetnének.

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény több mint ötszáz darabos képeslapgyűjteményében számos régi karácsonyi üdvözlőlap is található. Ezeket vettük elő, hogy megnézzük, hogyan is írtak az emberek egymásnak évtizedekkel ezelőtt karácsony táján.

Számos esetben előfordult e lapokon is, hogy a mai rövid üdvözletekhez hasonlóan egy egyszerű „Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!” üzenet szerepelt, a legtöbb esetben azonban valami személyes plusztartalommal is rendelkezett a megírt képeslap. A szövegeket eredeti formájukban adjuk közre, amelyek esetleg nem felelnek meg a helyesírás mai szabályainak.

1904 decemberében küldték az alábbi sorokat Szegedről Brassóba, Apu és Anyu aláírással: „Drága Ibolyánk! Miután az ünnepeken nem jöhetsz haza, mi elmegyünk Kedves szüleidhez és drága Gyurkánkhoz, és a szeretet ünnepét együtt fogjuk eltölteni. Boldog Karácsonyi Ünnepeket és új évet kívánunk neked, drága Kislányunk!”

Voltak, akiket a munkájuk nem engedett a családjukhoz, mint azt a következő, 1900-ban íródott szöveg is tanúsítja: „Kedves Kálmánom és Tusikám! Sajnos, magam helyett csak jó kívánságaimat küldhetem nektek ez alkalmi kártyán. A hivatalban úgy alakúlt a helyzet, hogy haza se mehettem. Külömben kezdek azon gondolkozni, hogy talán jobb is lesz ha a húsvét vagy pünkösdöt választom kárpótlásúl. Csókol, Zs.” A képeslapot Budapestről küldték Bécsbe.

Ugyancsak a két főváros közötti utat kellett megtennie annak a képeslapnak, amely két angyalt ábrázolt: „Őrködjék felettetek az a két kis angyal. Boldog ünnepeket, s boldog új évet kívánunk nektek. Mikor ölelhetünk már egyszer a mi szerető rokoni körünkben? Forrón ölel szerető Erzsi mamátok, Gyula bácsi, Nagymama.”

A karácsonyi időszak nem mindig volt nehézségek nélküli. A második világháború alatt, 1943 decemberében a következőket vetette papírra Julie néni: „Kedves Jankám, Laczim és Klárim! Köszönöm szíves megemlékezését viszont minden jó kívánok a Új évre. Tavaszig nem mozdulok innen. Beszereztem fűtőanyagot, jó embereim elláttak élelmiszerrel, ami itt, mint mindenütt, szűken van és így türelemmel várom a szebb napokat és a ’Békét’, ami lassan jön.”

Volt, aki a karácsonyi üdvözlőlapon más fontos dolgokról is szót ejtett: „Édes Juliska néni! A múlt héten voltunk Pesten Keresztmamáéknál. Kaptunk egy szép bordó ruhát és kesztyűt. Így hozzánk már nem jön a Jézuska. Kellemes ünnepeket, boldog újévet kívánunk. Kézcsókkal Manci, Irén. Kedves Juliska! Mindjárt kéréssel fordulok Juliskához! Ha Ferike elmene az ünnepekre, legyen szíves küldeni egy kiló paprikát, Csabáról Ferike úgy továbbíthatná, hogy feladja a Hetesházi vonaton. Ha az ünnepek elmúlnak, majd levélben többet írok. Sokszor csókol Margit.” Ezt a lapot 1932-ben Békéscsabáról Szegedre küldték.

És befejezésül még egy üdvözlet 1933-ból: „Édes Sárikám! Ez már a 3ik kártyám, a mit új lakásomból neked küldök, és semmi hír sincs rólad, csak nem vagy beteg? Vagy haragszol? Az ó év befejeztével ismét üdvözöllek és b. u. é. kívánok régi, igaz szeretettel.”

B. A.