A Korompay utca a Lejtő útról kezdődve belefut a Sas-hegyi természetvédelmi területbe, ahol zsákutcaként végződik. Közben keresztezi a Hegyalja utat – itt elhagyja a XII. kerületet –, majd a Meredek és a Tájék utcát. Nevét egy Szepes megyében található bányavárosról kapta, amely ma a Krompachy nevet viseli. A Hernád jobb partján fekvőtelepülést már IV. László király is Korompa néven említi egy 1282-ben keletkezett oklevelében.

 A középkor folyamán mindvégig jelentős bányavárosként tartják számon. Három hegység találkozásánál fekszik (Lőcsei-hegység, Branyiszkói-hegység és Szlovákérchegység), ahonnan vasat és ezüstöt hoztak fel a bányászok. A várost a tehetős kereskedő családok vezették, amelyek 1602-ben, hogy Korompát szabad királyi várossá nyilvánítsák. Érdekessége a településnek,hogy a XIV. században alapított plébánia anyakönyvi bejegyzéseit napjainktól egészen az 1600-as évekig vissza lehet vezetni.

A településen a gazdasági fejlődésnek és a gazdag nyersanyaglelőhelyeknek köszönhetően hamar meghonosodott a vasgyártás. Kezdetben kisebb vasolvasztók működtek, majd ezek egyesüléséből jött létre a XIX. Században Korompai Hengereltvasmű Részvénytársaság, mely akkoriban hazánk legnagyobb vasműjének számított. A gazdasági világválság során a gyárat felszámolták, és csak a második világháborút követően indult be újra a folyamatos kohászati munka. Építészeti szempontból említésre méltó Korompa1774-ben épült plébániatemploma, valamint kastélya(1727), amely a Piller család tulajdona volt.

A város közelében számos turisztikai látnivaló van, azonban a legnagyobb idegenforgalmi bevételét a mellette magasodó Korompa-hegy oldalában lévő síköz pont jelenti. Korompán ma már nem élnek magyarok, 2001-es adatok szerint a 8812 lakosból 7679 szlovákvolt, a többiek cigány nemzetiségűnek vallották magukat. Kilencven évvel korábban, 1910-ben a 6378 lakosból 2560 magyar,2440 szlovák, 1063 német és 131 szerb volt. 

Korompay utcai templom