Természetes, hogy mindenkinek a karácsonyfa jut eszébe először, hiszen környezetünkben az örökzöld növény az ünnep elengedhetetlen velejárója, jelképe. De az év legsötétebb napjain nem csak az örökzöld fenyő hirdeti a természet újjáéledésének reményét és közelgő bekövetkezését. Számtalan más növény is kapcsolódik – szorosabban vagy csak érintőlegesen – a karácsonyi ünnepkörhöz.

Adventi koszorú
A jóleső várakozás és az ünnepre történő felkészülés a karácsonyt megelőző negyedik héten kezdődik. Az adventi időszak kísérője a koszorú, amely a régi emberek összetett szimbólumvilágát csempészi asztalunkra. A körkörös forma a folyamatos változást jelzi, mai szóhasználattal élve „rosszra jön a jó”. A gyertyák az egyre hosszabbodó éjszakák ellenére fényt adnak. Felélik testüket, de kitartanak az ünnepig. Színükben eredetileg a lila dominált, amely a keresztény kultúrkörben a bűnbánat és az advent színe. Csak a harmadik vasárnap gyertyája rózsaszín, jelezve, hogy ez az öröm napja.

Változatos a kínálat tobozokból

Természetesen a koszorú fő alkotóelemei élő növények. Legtöbbször olyan örökzöldek kerülnek a gyertyák köré, amelyek károsodás nélkül elviselik a hosszú szobai „tartózkodást”. Ilyenek lehetnek a változatos színű és tűjű fenyők mellett a tujafélék, amelyeket gyakran életfának is neveznek. Örökzöld jellegükből adódóan már a névben is megjelenik a karácsonyi jelkép. Szintén alkalmasak a tiszafa fenyőre emlékeztető ágai (amelyek azonban mérgezőek) vagy a borostyán szép rajzolatú levelei.

Az élő növények mellett sok termés is helyet kaphat a koszorún és a karácsonyi lakásdíszeken. A leggyakoribb talán a toboz, amely ma már a legváltozatosabb alakokban kapható. Akinek tehát a séták alkalmával öszszegyűjtött tobozokon kívül is szüksége van néhányra, az egy-két centiméterestől az araszosig mindenfélét megtalálhat a kellékboltok választékában. Hasonlóan szépek – és talán kevésbé kézenfekvők – a cédrusok, mamutfenyők, mocsári ciprusok tobozai, vagy a vadgesztenye, a feketedió, netán mák termése.

Ajtódíszek
A díszek készítése során nincsenek olyan tradíciók, amelyekhez alkalmazkodni kellene, lehetne. Ilyenkor a legváratlanabb ötletek is beválhatnak, például konyhai fűszereket is használhatunk. A babérlevelek, a csillagánizs, a vékony, áttetsző, szárított narancsszeletek vagy a hosszú fahéjrudak formájukkal díszítenek, és kellemes az illatuk is. A legegyszerűbb díszhez nem kell más, csak egy vastag héjú narancs és egy marék szegfűszeg. A változatos minták alapján a narancsba szurkált szegfűszegdísz néhány perc alatt, akár gyerekekkel is könnyen elkészíthető.

Két csipkebogyóág hangulata

A díszek zöld hátteret adó növényei között nagyon jól érvényesülnek a színes bogyók. A levél nélküli ágon ülő csipkebogyók vagy a fagy által megcsípett mélykék kökények tökéletesen harmonizálnak az ünnep színeivel. Nálunk kevésbé divatos, az angolszász országokban azonban elterjedt a magyal, amely fényeszöld, szúrós levelekkel és piros bogyókkal járul hozzá az emelkedett hangulathoz. Szintén ritkán kerül a díszekbe az örökzöld fagyöngy, pedig a világos bogyók mellett a halvány, hoszszúkás levelek is dekoratívak. A csupasz fákon zöldellő fagyöngy a kelta hagyományok szerint a termékenység, születés és újjászületés jelképe volt, így a lehető legtermészetesebb módon vált a karácsonynak is szereplőjévé.

Ha a kerti, erdei-mezei növényeken kívül mást is beépítenénk a díszekbe, a virágboltokban kérjünk tanácsot. Elsődleges szempont a tartósság, hiszen a felhasznált növényeknek heteket kell kibírniuk víz nélkül. Nincs lehangolóbb, mint amikor a gyönyörű dísz néhány nap alatt elszárad, és már jóval az ünnepek előtt lehullajtja ékességeit. Ha élő növényeket is alkalmazunk, akkor a lakás száraz, meleg környezetének mérséklésére permetezzük őket vízzel, vagy párologtassunk a közelükben.

Barta István