Az Idegen szavak szótára szerint a piknik: batyubál, olyan társas öszszejövetel, kirándulás, amelyen az ennivalót a résztvevők hozzák, s a költségeket is közösen állják. E cikk szerzője ennél szellemesebb meghívót kapott gimnazista korában egy születésnapi bulira: „Ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek.”

A piknik lényeges vonása még, hogy lehetőleg a szabadban zajlik, kertben, réten, tóparton, hegyoldalban, természetesen jó időben.

Peter Mayle, a jeles, hazánkban is jól ismert angol író (Az egy év Provence-ban, az Örökké Provence, a Hajsza Cézanne-ért könyvek szerzője), aki arról is nevezetes, hogy elhagyta a ködös Albiont, és a napsugaras Provenceban telepedett le egy öreg házban feleségével és kutyáival együtt, így vélekedik készülő születésnapi piknikjéről: „…még hosszú nadrágot sem kell vennem. Isteni lesz.

Piknikes élményeim Angliára korlátozódtak, és nem hagytak túl kellemes emléket. Csak a nyirkos földről a gerincemig kúszó nedvesség jutott róluk eszembe, a viaskodás a hangyákkal a szendvicsekért, a langyos fehérbor, és persze a pánikszerű fedezékbe vonulás, amikor az elkerülhetetlen felhő a fejünk fölé ért és ránk zúdult.”

Az időjárási viszonyok itthon egyre inkább közelítenek a mediterrán éghajlaton megszokottakhoz. Most ne elemezzük, miért, inkább próbáljunk alkalmazkodni: kerekedjünk fel, pakoljunk be a praktikusan felszerelt piknikkosárba, és irány a szabad! Ezúttal a friss tésztasalátát ajánljuk; előre el- és összekészíthető, könnyen emészthető, kánikulában élvezetes étel, s a gyerekek mindig biztos vevők rá.

TÉSZTASALÁTA A SZABADBAN
A valódi olasz tésztasaláta hidegen fogyasztandó, kiváló alapfogása egy pikniknek. Főzzünk ki, ha lehet, még előző nap, 40 deka szarvacskatésztát, lobogva forró, enyhén sós, 1 evőkanál olajjal ízesített, bő vízben. Hétpercnyi főzés után vegyük le a tűzről, fedjük le, és két-három percig hagyjuk a főzőlevében állni. A szarvacska kissé megduzzad, de még – ahogy az olaszok mondják – al dente, vagyis harapható marad, kissé keményebb állagú a mi kifőtt tésztáinknál.
Szűrjük le, de ezúttal, ellentétben az olasz főzési szokásokkal, öblítsük le hideg vízzel, hogy kihűljön, hiszen hidegen esszük majd meg másnap a szabad ég alatt. A tésztát forgassuk meg három kiskanál extra szűz olívaolajban, kissé sózzuk, borsozzuk, és tegyük félre.
Amíg a tészta kifő, készítsük elő a salátába valókat: egy doboz mini mozzarella sajtot – kb. 12,5 deka, nagyobb élelmiszerüzletekben kapható – vágjunk fel kis cikkekre, adjunk hozzá 10 deka hajszálvékonyan felszeletelt, sózásos eljárással tartósított olasz vagy spanyol sonkát (szintén a nagyobb élelmiszerboltokban szerezhető be). Keverjük össze a tésztával. Főzzünk meg sós vízben 15 deka zöld vagy fehér spárgát, ha nincs éppen frissen, jó a konzerv is, ennek csak szűrjük le a levét. Ez utóbbi legalább sohasem fás. Egy csokor friss bazsalikomnak tépjük le a leveleit, keverjük el a tésztával és a sonkával. Végül a tálaláskor mindenkinek szórjunk a salátája mellé hat-nyolc szem leszárazott, apró koktélparadicsomot.
Jó kirándulást!

Járay Mari