Az első református istentiszteletet 1899-ben tartották Svábhegyen. Eleinte magánházakban, később a népiskolában (a mai Jókaiban) gyűltek össze a hívek. Három évig a katolikus plébánia hittantermében, fél évig a német kisebbségi önkormányzat épületében, végül 2003 októberéig ismét a Jókaiban vendégeskedett a gyülekezet.

Már 1904-ben aláírásgyűjtés indult, hogy a főváros adjon telket egy templom építéséhez, erre azonban különféle okokból majd száz esztendeig nem került sor. 1999-ben a gyülekezet újabb akciót indított, s ezt akceptálva a XII. kerületi önkormányzat – ötvenévi ingyenes használatra – a Felhő utca 10. szám alatti ingatlanát ajánlotta fel az építéshez. A templomépület, a hozzá kapcsolódó gyülekezeti központ és a parókia alapkövét 2003 áprilisában tették le. Két és fél év múlva szerkezetkész állapotba került a templom. Toronyról, harangról akkor még nem volt szó, a Svábhegyi Református Misszói Egyházközség előbb az istentiszteletek és a gyülekezeti élet helyét akarta biztosítani.

Az egyik gyülekezeti tag, Bernát István azonban – tíz évvel korábban elhunyt egyetlen gyermeke emlékére – felajánlott egy harangot, s amikor kiderült, hogy a félig kész torony befejezése meghaladja az egyházközség anyagi lehetőségeit, jelentős öszszeggel járult hozzá a torony építéséhez is. A tornyon most két akemléktábla áll: az egyik a dédapa, dr. Korláti Bernát István, a Kálvin Szövetség megalapítója és a svábhegyi református gyülekezet egyik alapítója emlékét őrzi, a másik pedig egy nagylelkű katolikus adományozó, Jászvári Jánosné nevét, aki komoly anyagi áldozattal támogatta a templom építését. Úr Gézáné presbiter, sajtóreferens elmondta, hogy mások is voltak, akik nagy összeggel hozzájárultak a templomépítéshez, de nem lebecsülendő a kispénzű hívek áldozatkészsége sem.

Az ünnepi istentisztelet a három és fél mázsás harang (képünkön) megáldásával és látványos beemelésével kezdődött. Ezt Berta Zsolt lelkipásztor köszöntője, valamint Bogányi Tibor csellójátéka követte, majd Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkésze hirdetett igét. Ezután egyházközségi közgyűlésre került sor, amelynek keretében beszámoló hangzott el a Lengyelországban öntött harang történetéről, és Bernát István is beszédet mondott. Végezetül – Szvorák Katalin énekszáma és a Vészy Endre emlékét őrző üvegablak leleplezése után – megszólalt a harang.

Az istentiszteletet követő szeretetvendégség keretében Bernát Istvánnak átadták M. Kiss Katalin iparművész feliratos kerámiáját. Berta Zsolt lelkésztől megtudtuk, hogy a templomtérből még hiányoznak a belsőépítészeti és a gépészeti elemek (elektromos és fűtéscsövek, burkolat, első emeleti nyílászárók stb.). A legközelebbi feladat a fűtőtestek beszerelése.

K. Gy.