Van, aki ragasztószalagból készít otthoni ugróiskolát, és olyan is, aki a körfolyosós ház udvarán tart tornaórát. Közben dolgoznak, főznek, takarítanak, online segítik egymást tanácsokkal. A több mint hatezer tagot számláló „XII. kerületi anyukák-apukák” Facebook-csoport tagjai meséltek lapunknak arról, hogy ebben az időszakban hogyan próbálják meg szebbé varázsolni gyermekeik mindennapjait.
Ahányan vagyunk, annyiféle megoldást találunk a nehéz időszak átvészelésére. Van, akinek a családja segít, van, akire a barátok figyelnek oda, ha másként nem, hát hosszas beszélgetésekkel, vagy a közösségi oldalakon. Van, aki varr, van, aki főz, van, aki naplót kezdett írni. Mindnyájan az összetartás új módját gyakoroljuk. Történeteink közreadásának egyik nem titkolt célja, hogy jó példákat mutassunk be, amik akár ötletet, akár pusztán erőt és hitet adhatnak másoknak, hogy átmenetileg négy fal között is lehet teljes az élet.
Monspart Sarolta tájfutó-világbajnok sokaknak személyes ismerőse a Hegyvidéken. Tudják róla, hogy nehezen ül meg egy helyben, mindig nyüzsög, mindig megy, mindig szervez. Most azonban otthon van, a lakásában marad.
Gombóc van a torkunkban, valljuk be, ha szembesülünk a jelennel, a bezártsággal, és belegondolunk a közeli – sőt távoli – jövőbe. Ezt a torokszorító érzést meg kell próbálnunk mindenféle módon oldani: családi segítséggel, baráti szóval, türelemmel, értelmes otthoni elfoglaltsággal. Például a főzéssel-sütéssel. Kényszer szülte nagy alkalom, hogy most olyan munkaigényes fogásokat készíthessünk, amikre eddig nem volt időnk, és előhívjuk a leleményességünket. Ha jól eszünk, jól leszünk!
Kárász Eszter tele van energiával. Mindig csinál valamit, segít, ahol tud, miközben egyedül neveli két kiskamasz lányát. Ahogy mindenki más, ő is megijedt a járványtól, már csak azért is, mert előadóművészként éppen azt vette el tőle, ami az élete (és a megélhetése): a közönséget. Aztán a félelmet felváltotta a tenni akarás.
Budán és Pesten számos ragály pusztított az elmúlt közel ezer évben. Az 1744-es pestis-, vagy az 1831-es kolerajárvány idején is több helyen volt karantén, sőt, a Buda és Pest közötti hajóhidat is lezárták. Büszkeségre ad okot, hogy a Svábhegy minden alkalommal a legegészségesebb területnek, szinte menedékhelynek számított. Kétrészes írásunk első fejezetében régi újságcikkekből válogatva mutatjuk be, hogy a 19. századig milyen járványok tűntek fel ezen a környéken, és hogyan védekeztek akkoriban a hatóságok.
A rendszerváltás előtt a szovjetek által használt légvédelmi bázis volt, az elmúlt harminc évben pedig bozóttal benőtt, szemetes „dzsungellé” vált az a terület, amelyet az önkormányzat nemrégiben – a Normafa-program keretében – ténylegesen is átvett az államtól. Az átvétel utáni állapotokról és a további tervekről Mikó Gergellyel, a Normafa Park Fenntartó és Üzemeltető Intézmény igazgatójával beszélgettünk, akivel körbejártuk a helyszínt. Eközben egy illegális erdei biciklispálya építőit is sikerült tetten érni.
A koronavírus-járvány az idősekre jelenti a legnagyobb veszélyt, ezért minden járványügyi szakember arra kéri őket, maradjanak otthon. Az ellátásukat azonban meg kell szervezni, ha azt maguk nem tudják megoldani. Ennek érdekében hozta létre az önkormányzat a Hegyvidéki Segítő Központot, aminek munkájában egyre több önkéntes akar részt venni, a jelentkezők száma már a kétszázat is meghaladja. Vezetőként Fonti Krisztina alpolgármester mutatta be a szervezetet.
A hitelek tőke- és kamatfizetési kötelezettségeinek felfüggesztéséről, az azonnali segítségre szoruló ágazatokban érvényesíthető adó- és járulékkedvezményekről, a lejáró gyes, gyed és gyet további folyósításáról, valamint a kilakoltatási, végrehajtási moratóriumról is döntött a kormány a járványhelyzet miatti rendkívüli intézkedések keretében.