Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat pályázatot hirdet a 27/2020. (II. 27.) képviselő-testületi határozatával elfogadott pályázati felhívás szerint civil szervezetek közösségfejlesztő programjainak támogatására.
„Az élet ünnepnapok nélkül hosszú út vendégfogadók nélkül” – mondta Démokritosz. Hosszú úton járunk, és közel sem látjuk a végét. Ha valamikor, most szükségünk van megnyugtató, meghitt pillanatokra. Szerencsére gyönyörű ünnepeink vannak, köztük a megújulást ígérő húsvét, amely ezúttal minden korábbinál más lesz. Nemcsak a bölcs tanítás, hanem az élet is arra kényszerít mindnyájunkat, hogy megálljunk legközelebbi „vendégfogadónknál”, a családunknál. Üljük körül örömmel az ünnepi asztalt, elevenítsük fel régi szép hagyományainkat, süssünk-főzzünk olyan odaadással, amilyennel az utóbbi években talán nem volt módunk. Ha sok bizonytalansággal kell is szembenéznünk, erre most kaptunk lehetőséget.
Számos ragály pusztított Budán és Pesten az elmúlt közel ezer évben. Előző lapszámunkban a 19. századig mutattuk be a legsúlyosabb járványokat, amik a környéken tomboltak. Kétrészes írásunk második fejezetében is régi újságcikkek segítségével elevenítjük fel a 20. század „kórtörténetét”. A Svábhegy – csakúgy, mint a korábbi évszázadokban – ekkor is kiemelkedő szerepet játszott a betegségek elleni védekezésben.
Pomozi Marci – mint sok más diáktársa – eleinte nagyon megörült az iskolák bezárásának. Aztán hamar kiderült számára is, hogy a tanítás folytatódik, csak a megszokotthoz képest másképp. Erről a „másképp”-ről kérdeztük őt.
Hutter Róbertről tavaly ősszel írtunk, amikor bemutattuk azt az országos sikert arató életmentő drónhálózatmodellt, amelyet ő és egy barátja dolgozott ki az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre. A Tamási iskola 10. évfolyamos tanulóját, a diákönkormányzat vezetőjét most arra kértük, mesélje el, milyen a távoktatás, és az otthoni tanulás mellett is foglalkozik-e saját ötletei megvalósításával.
Leginkább a szemkontaktust hiányolja az online oktatásban Boros Levente. Az ötödikes fiú nehezen szokja meg barátai hiányát, bár amennyit lehet, beszélgetnek a virtuális térben.
A második kényszerkaranténban töltött iskolai héten, küzdelmes napokon vagyunk túl. Nekünk, tanároknak, az „otthonmaradás” nem a ránk szakadt szabad idő hasznos eltöltésének kitalálásáról szól, sokkal inkább egy szorongató helyzetről: hogyan folytathatjuk munkánkat az ismeretlen és amúgy is még kezdeti állapotban lévő oktatási közegben? Úgy tűnik, legtöbbünk sikeresen felvette a kesztyűt, kitalálta, hogyan szólítsa meg, hogyan tartsa kézben, és hogyan lássa el feladatokkal a diákokat. Beszélgetőtársaim középiskolai tanárkollégáim: Iványi Rudolf némettanár, Mészáros Borbála rajz- és művészettörténet-tanár és Simon Barbara testnevelő tanár.
Napok alatt álltunk át mindannyian egy teljesen új helyzetre, amire most közösen dolgozzuk ki a jó megoldásainkat. Tanárok, szülők, szakemberek, gyerekek tanulnak napról napra új eszközöket használni, új szabályok szerint és egymással újra „ennyire” együtt élni. Hogyan gondoskodhatunk mindeközben gyermekeink jóllétéről és biztonságáról? Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az új helyzet az egész család életére befolyással van, és hatalmas feladat hárul mind a szülőkre, mind a gyerekekre. Egyebek közt ebben is segíteni kíván a Hegyvidéki Önkormányzat a Hegyvidéki ONvédelem Program keretében, a Hintalovon Alapítvánnyal együttműködve. Az alábbi interjúban dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő válaszol számos kérdésre a helyzettel kapcsolatban.